Nem csak a hollywoodi filmek sablonja, hogy bárkiből lehet titkosügynök – ezt bizonyítja a Profession.hu és a Jobline álláskereső portálokon, valamint a műegyetemi állásbörzén talált hirdetés, melyet a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) adott fel (a hirdetések már nem elérhetőek).
A titkos adatgyűjtésre, lehallgatásokra, kémszoftverek telepítésére specializálódott szervezet „közterületen végzendő különleges műveleti feladatokhoz” keresett felderítőket. Vagyis feltehetően olyan munkatársakat, akiket a kémfilmekben is láthatunk: kocogónak, kukásnak, babakocsit toló kismamának álcázott ügynököket, akik feltűnés nélkül követik és figyelik meg a célszemélyt.
Az állás betöltéséhez ráadásul nem kell semmiféle különleges képzettség, kommandós vagy rendőrmúlt: elég, ha van egy érettségink, magyar állampolgárságunk és nem vagyunk büntetett előéletűek – a B-kategóriás jogosítvány, nyelvismeret és sportos életforma pedig kifejezetten előnyt jelent. Az NBSZ versenyképes jövedelmet, változatosságot és csapatmunkát ígér, a hirdetés kulcsszavai között pedig ott van a „sok utazás”, a „kalandos” és „titkos” is.
A teljesen nyílt álláshirdetés meglepő, hiszen azt gondolnánk, hogy egy titkosszolgálat feltűnést kerülve, elitegyetemekről, munkahelyekről szervezi be az utánpótlást. Furcsának tartotta a megoldást Gulyás József, a nemzetbiztonsági bizottság egykori tagja is, aki lapunknak úgy nyilatkozott: a nyílt állásajánlat komoly létszámhiányról, erőforrásgondokról tanúskodik, és nem tűnik éppen professzionálisnak; ám mivel a tényleges felvételt komoly szűrések előzik meg, az utcáról beeső jelöltek közül csak kevesen kerülhetnek be végül az NBSZ csapatába.
A szűrés fontosságát hangsúlyozta a Magyar Hangnak Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő, az azóta csődbe ment Zoom.hu egykori tulajdonosa is. „A szükséges dokumentumok bemutatása után várhatóan elbeszélgetnek a jelentkezőkkel, akik egy nagyon komoly nemzetbiztonsági átvilágításon, pszichológiai és egészségügyi szűrésen esnek át. Csak ezután jöhet egyáltalán szóba, hogy foglalkozzanak a jelöltekkel” – mondta. A szakértő szerint a műveleti felderítő képzés maga 6-9 hónapig tarthat, a program résztvevői pedig több vizsgán vesznek részt, mire bizonyíthatják alkalmasságukat. Tarjányi abban nem látott semmi különöset, hogy az NBSZ ebben a formában keresett embert, szerinte a rendvédelmi szervek és szolgálatok az utóbbi 20-30 évben többször is adtak fel ilyen álláshirdetést.
Másként látja ezt a katonai és rendvédelmi témákkal foglalkozó Jogalappal.hu blog szerzője, Gyömbér Béla, aki már tavaly júliusban felfigyelt a hirdetésekre. Mint írta, az ellenérdekelt, külföldi szolgálatoknak kifejezetten jól jön, ha a levélszolgáltatókat, céges levélforgalmat meghackelve nyomon követhetik a szakszolgálathoz befutó jelentkezéseket – még úgy is, hogy természetesen nem minden érdeklődőből lesz aztán titkosügynök.
A témában megkerestük a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot, a szervezet pedig megerősítette, tényleg ők adtak fel álláshirdetéseket. Mint írták, az NBSZ nem csak a rendvédelmi szervek hivatásos állományából toborozhat, de törvényesen jelennek meg különböző állásbörzéken, élhetnek "az oktatási intézmények által biztosított lehetőségekkel", és persze kereshetnek embert hirdetésben is.
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat jellemzően más titkosszolgálatok vagy az ügyészség megbízásából folytathat titkos adatgyűjtést, a megszerzett információkat azonban csak továbbítják a megrendelőnek, azokat nem elemzik ki. A szakszolgálat kezeli a megfigyeléshez használt kémszofvereket, így nem meglepő, hogy nevük a Pegasus-botrányban is felmerült. A Direkt36 derítette ki, hogy az NBSZ egyik technikai munkatársának telefonszáma is megtalálható a Pegasus-szoftverrel nyomon követett magyar személyek listáján – hogy miért, arról csak találgathatunk, ha tényleg bevetették a szoftvert, akkor azt valószínűleg vagy tesztelték a munkatárs telefonján, vagy belső ellenőrzéshez, a kolléga tudtán kívül használták. A Pegasus-kémszofvert a magyar állam vásárolta meg az izraeli NSO szoftvergyártó cégtől, és vélhetően szabálytalanul használták ellenzéki politikusok, üzletemberek és újságírók megfigyeléséhez, az eszközt hivatalosan ugyanis csak bűnözők és terroristák ellen lehetne bevetni.
