Visszafoglaljuk a budai Várat, az 1945 és 1989 közötti korszakot kitöröljük a történelemből – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Vár fejlesztésének szakmai felügyeletét ellátó Hauszmann-bizottság alakuló ülésén, 2014 novemberében. Szavai nyomán nagy átalakítás kezdődött, amelynek részeként – a szakmai tiltakozások ellenére – mára több jelentős modern épület tűnt el a történelmi térből, a helyükre pedig a második világháborúban elpusztult, vagy soha meg nem valósult épületek „másolatait” húzzák fel. Utóbbira példa a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téren álló tömbjének bővítése: a Virág Csaba tervezte, 2020-ban lebontott Országos Villamos Teherelosztót egy korábban csak papíron létezett épületszárny váltja fel. A beruházásért felelős Várkapitányság június végén írta ki a tervezési munkákra vonatkozó közbeszerzési pályázatot.
„A Magyar Nemzeti Levéltár visszakapja a kommunizmus ideje alatt elvett telkét. Megépítjük rajta azt az épületszárnyat és épületet, amelyeket a legendás építész, Pecz Samu az eredeti tervein feltüntetett, de sosem valósultak meg – írta a Facebookon a Várkapitányság. – Az üres telken újonnan megépülő épületszárnyban látogatóközpontot alakítunk ki és olyan közösségi tereket is létrehozunk, amelyekben lehetőség lesz kiállításokat, pedagógiai foglalkozásokat, módszertani képzéseket és konferenciákat tartani.”
„Újjászületik a második világháborúban megsérült torony is, amelyet a megmentése helyett 1945-ben felrobbantottak, és a toronyhoz kapcsolódó nyugati épületrészt is helyreállítjuk. A háborús pusztítás miatt megsérült majd felrobbantott torony újjáépítése után turisztikai célokat szolgál: a 75 méter magas építményből egyedülálló látvány tárul a jövőben a látogatók elé” – olvashattuk a posztban.
– Ez egy kulturális és ideológiai tragédia – fogalmazott a beruházás kapcsán a Budai Hangnak Csomay Zsófia Ybl-díjas építész, a Huszonkettesek építész csoport tagja. – A visszaépítés művészettörténeti és stilisztikai értelemben szürreális, és tökéletesen figyelmen kívül hagyja a világ aktuális történéseit. Ma már minden építésziskolában evidencia, hogy az örökség- és környezetvédelmi szempontoknak megfelelően a meglévő épületeket kell felhasználni, új életet lehelve a funkciótlan terekbe. Egy ház elbontása, majd a helyére emelt új építmény óriási környezeti terhelést jelent, a védendő érték eltűnéséről nem is beszélve.
Csomay Zsófia a kezdetektől tagja volt a Hauszmann-bizottságnak, onnan 2016- ban a kormány döntései, a tájékoztatás és a szakmai viták hiánya miatt lépett ki Lővei Pál művészettörténésszel és Schneller István építész-urbanistával, Budapest volt főépítészével együtt. A várbeli fejlesztésekről lapunknak elmondta, hogy azoknak „nincs semmilyen funkcionális szükségszerűsége”. Példaként a Szentháromság téren állt, Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-házat hozta fel, amely 2021 elején került a Matolcsy György-féle Pallas Athéné Alapítvány tulajdonába, bő egy évvel később pedig már el is tűnt a városképből.
– A Diplomata-ház kifogástalan szerkezeti állapotban volt, belső átalakítással számos célra felhasználhatták volna, mégis lebontották, hogy a helyére visszaépítsék az ostrom idején elpusztult két kis polgári házat. Mivel a tulajdonos konferencia-központot akar kialakítani, a másolatok egy-, illetve kétemeletes homlokzata mögé szuszakolják be a komplexumot. Nem kell szakértőnek lennünk, ahhoz, hogy érezzük, abszurd ez a megoldás, hiszen a lebontott ház téri és szerkezeti rendszere tökéletesen alkalmas lett volna az adott funkcióra, amit a visszaépülő polgárházakról nem lehet elmondani.
A Huszonkettesek csoport évek óta küzd a modern épületek megóvásáért, az építészek egyebek mellett a Diplomata-ház bontása idején is több akciót szerveztek, egy ponton a testükkel igyekeztek megóvni az épületet, sikertelenül. Legújabb kísérletük a nagyközönség edukációja: sétát szerveztek a Várba, hogy bemutassák az érdeklődőknek a modern építészeti örökséget. – Többször ért bennünket az a vád, hogy hiába hangsúlyozzuk a hatvanas–hetvenes–nyolcvanas években született épületek jelentőségét, a szakmabelieken kívül senki nem érti, mi szükség van a modern házakra a Várban. Ezért szerveztük a sétát, ahol nagyon jó tapasztalatokat szereztünk, a résztvevők érdeklődők és nyitottak voltak.
Csomay Zsófia hangsúlyozta, a társadalom többségének averziója van a modern épületekkel szemben. – Részben igazuk van, hiszen számos valóban rossz minőségű alkotás is született a második világháború után, de, ahogy azt a budai Vár bizonyítja, több kiváló terv is megvalósult. A bontásokat és visszaépítéseket üdvözlő közönség tagjai pedig talán bele sem gondolnak, hogy az „új” épületek alapvetően változtatják meg a Vár léptékét, az odaköltöztetett minisztériumok pedig tönkreteszik a városrész vágyott életét. Ezek a hivatalok hatalmas élettelen tömbként fogják megszakítani a polgárváros és a Budavári Palota élő szövetét. A kívülről díszesnek látszó házak ráadásul csupán hamis díszletek, nemcsak az azóta eltűnt szakipar miatt, hanem mert a másolataként létrehozott homlokzatok mögött az eredeti szerkezetet vasbeton váz és a XXI. század igényeinek megfelelő technológia helyettesíti.
– A Nemzeti Levéltár épülete túlzott tömegével eddig is aránytalanná tette a Várat, és ehhez most még torony is épül, végleg belerondítva a hegy sziluettjébe. A Pecz Samu tervezte épülethez tartozó toronynak eredetileg volt funkciója: víztorony volt. Most kilátó lesz belőle – mondta Csomay Zsófia. – A várbeli építkezések esetében a szakmai nyilvánosságot tökéletesen figyelmen kívül hagyják, hiába kezdeményeztünk beszélgetést a Várkapitánysággal, nem is reagálnak a megkeresésünkre. Mára pedig már olyan mértéket öltött a túlépítkezés, hogy végleg feleslegessé vált a szakmai kritika, hiszen mindenről politikai alapon döntenek.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/29. számában, annak is a Budai Hang mellékletben jelent meg július 15-én.
