Bár a civilek elleni háborús erőszak a kollektív emlékezet részét képezi, a nőkkel szemben elkövetett erőszaktételt tabuként kezeli a társadalom. A máig kibeszéletlen téma kutatására és megismertetésére hívta életre a főváros az Elhallgatva projektet, amelynek célja, hogy történeti és művészettörténeti kutatásokra alapozva, a tudomány és a művészet segítségével teremtsen lehetőséget a traumák feldolgozására.
A kezdeményezés részeként a Fővárosi Közgyűlés 2020 januárjában határozott arról, hogy köztéri alkotást kíván elhelyezni Budapesten a háborúkban megerőszakolt nők emlékezetére. A mű megszületésének tudományos előkészítését egy öttagú bizottság felügyeli: András Edit művészettörténész, Kenyeres István történész, levéltáros, Mélyi József művészettörténész, Népessy Noémi történész, közgazdász és Pető Andrea történész.
Az emlékmű megalkotására tavaly nyáron írtak ki nyilvános nemzetközi pályázatot, amelyben több lehetséges helyszínt jelöltek ki, köztük a Városmajort, a Margitszigetet, a Gellérthegyet, illetve a budai Vár oldalában futó Hunyadi János út egy foghíjtelkét. A pályamunkákat elbíráló zsűri tagja lett mások mellett Andrew E. Young amerikai művészettörténész is, aki korábban a Berlini Holokauszt-emlékmű és a New York-i 9/11-emlékmű zsűrizésében is részt vett. Összesen 36 terv érkezett, a díjazott alkotásokat idén márciusban mutatták be. A harmadik helyezett Monory Rebeka és Kund Iván Patrik Palackposta című alkotása lett, a második Szilágyi Erzsébet Szőnyeg alá seperve elnevezésű terve, míg a győztes Németh Ilona képzőművész, Mészáros Gabi építész és N. Tóth Anikó író közös munkája, amely a Hunyadi János úti telket alakítja emlékművé.
A jövőre megvalósuló alkotás hátteréről Németh Ilona Munkácsy-díjas képzőművészt, a pozsonyi Műszaki Egyetem Építészeti Karának professzorát kérdeztük. – A nők elleni erőszakról azért kell mindenképpen beszélni, mert a társadalom mélyen hallgat róla. A téma ráadásul kegyetlen aktualitást kapott az elmúlt hónapokban. Két éve, amikor a pályázat előkészítése megkezdődött, még egy egészen más világban éltünk, az Ukrajnában zajló háború azonban új helyzetet teremtett mindannyiunk számára: a nők elleni háborús erőszak a pusztítás közelsége miatt ismét a mindennapok valóságává vált.
Németh Ilona szerint az emlékmű létjogosultságát bizonyítja az is, hogy az elmúlt években a nők társadalmi megítélését, a női egyenjogúságot illetően jelentős visszalépést tapasztalhatunk. – A kilencvenes években egy ideig úgy tűnt, rátalálhatunk az egyenlőség valódi formáira, mára azonban ez a remény szertefoszlott, napjainkban pedig ismét a klasszikus női szerepek váltak meghatározóvá: a hatalom nyíltan megmondja a nőknek, hogy hol a helyük.
Az emlékmű elhelyezése kapcsán a művész elárulta, többször végigjárta az összes helyszínt, és az építésszel, Mészáros Gabival együtt a Hunyadi János úti foghíjtelekben találták meg az emlékműhöz legideálisabb teret. – Egy kibombázott ház helye már önmagában szimbolikus, hiszen a háborús erőszak eredményeként keletkezett, és azt is érzékelteti, hogy a pusztítás után hogyan rendeződik vissza az élet. És ugyanígy többletjelentéssel bír a helyszín, a budai Vár is, amelyhez, a mindenkori hatalom szimbólumaként a háborúhoz hasonlóan elsősorban maszkulin jegyeket társítunk. Vagyis a tér éppen azt jeleníti meg, amiről az emlékmű beszél. Ezt a különleges jelleget igyekeztünk megerősíteni, hogy mások számára is láthatóvá váljék mindaz, amit mi megtaláltunk a foghíjtelken.
A tabuk megtörése kapcsán az alkotó elmondta, a művészetnek megvan az ereje hozzá, hogy társadalmi diskurzust indítson el az emlékezetpolitika kérdéseiről, és segítsen feldolgozni a történelmi traumákat. – A köztéri alkotások ráadásul különleges helyzetben vannak, hiszen olyanokhoz is eljut az üzenetük, akik máskülönben nem találkoznak a művészettel. Aki könyvet vesz a kezébe, színházba megy, vagy meghallgat egy hangversenyt, döntést hoz arról, hogy befogadóvá válik, a köztéri művek ugyanakkor minden járókelőt elérnek, és ha felhívják magukra a figyelmet, akkor elgondolkodtathatják az embert, segíthetnek más megvilágításba helyezni a dolgokat.
Az emlékmű megkettőzi majd a foghíjtelket övező betonfalakat, ezzel tapinthatóvá teszi a hiányt, és a teret a női szenvedés helyszínévé avatja. A látogatók a támfal és azt újraalkotó „másolat” között egy folyosószerű térbe lépnek, ami az elvonulás, a gyász helyeként jelenik meg. A falak betonból készülnek, vörös-rózsaszínes, emberi húsra emlékeztető árnyalatai a műalkotásban felnyíló seb érzetét keltik. Fontos része a műnek a telek zöldterülete: az alkotók a helyben található gyógynövényekre fókuszálva alakítják ki majd a gyógyítás kertjét. A falakon elhelyezett, a traumára utaló szövegtöredékek együttese pedig olvashatóvá teszi a teret.
A tervek szerint jövőre kezdődhet az emlékmű kivitelezése, az alkotást legkésőbb 2023 novemberéig átadnák a közönségnek. Az érdeklődők addig makettkiállításokon találkozhatnak a díjazott pályaművekkel, tavasszal a 2B Galériában állították ki az alkotásokat, június 22-étől augusztus 21-éig pedig a Virág Benedek Házban látható a legjobbnak ítélt hat mű. A projekt ügyében megkerestük a művet befogadó Budavári Önkormányzatot is. A kerület részéről Kovács Kristóf (Sajnos Gergely), a makettkiállítás koordinátora válaszolt.
– Az emlékmű azzal a nem titkolt céllal jön létre, hogy párbeszédet generáljon, és felszínre hozza ezt az eddig tabusított témát. Az már egy másik kérdés, hogy milyen lesz a lakosság, a befogadók általános megítélése az emlékműről. Ez szinte megjósolhatatlan, hiszen nyilván lesznek egyaránt méltatói és ellenzői is. Az „átlagos” köztéri szoborállítási gyakorlatoktól eltérően, ezúttal egy komoly szakmai előkészítés és egy nyilvános pályázat előzte meg az emlékmű megvalósulását. Ami már önmagában azt garantálja, hogy érdemi és szakmai kommunikáció, véleménycsere indulhat a témáról.
A szakember elmondta, az épületek, terek, illetve műemlékek tekintetében is „igazán eklektikus kerületben” a Vár, valamint annak történelme domináns és nem megkerülhető aspektus. – Ebbe a sokszor ékszerdobozként megjelenő képbe, megítélésem szerint jól és kellően kritikusan fog beilleszkedni a megvalósuló emlékmű.
– Fontos, hogy az emlékmű szakmai előkészítése során felhalmozódott tömérdek információt és tudást átadjuk a kerületi lakosoknak – fogalmazott a koordinátor. A tájékoztatást több lépcsőben képzelik el: a Virág Benedek Házban látható makettkiállítást és a köré épülő edukatív programokat lakossági fórumok egészítik ki, amelyeken a kerület lakói feltehetik az emlékművel kapcsolatos kérdéseiket. Az első találkozóra július 12-én került sor, a további alkalmakról az önkormányzat értesíti majd az érdeklődőket.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/29. számában, annak is a Budai Hang mellékletben jelent meg július 15-én.
