Kemény önkritikát fogalmazott meg Európa geopolitikai perspektíváiról az uniós diplomatákhoz intézett éves beszédében Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője. A diplomata kijózanító helyzetértékelésében Európa sebezhetőségéről beszélve problémaként említette, hogy a „radikális bizonytalanság” világában a kontinens a jólét szempontjából Oroszországtól és Kínától, míg a biztonság tekintetében az Egyesült Államoktól függ. A világ azonban óriásit változott, és ezen változtatni kell.
„A radikális bizonytalanság időszakába lépett a világ, benne Európa, amelyben az elképzelhetetlen események egymás után történnek meg. Az eddigi világnak vége!” – vázolta az általános helyzetet ritka őszinte programbeszédében Josep Borrell. Az Európai Unió külpolitikai főképviselője aztán ki is fejtette, mire gondolt. Mint október 14-i beszédében fogalmazott, az európai jólét a hidegháború vége óta az amerikai védelem, az orosz olaj és gáz, valamint a Kínával folytatott kereskedelem előnyein alapul. Az olcsó energiahordozók biztosították az európai gazdaság versenyképességét, az olcsó kínai munkaerő pedig többet tett az európai infláció féken tartásáért, mint az összes központi bank együttvéve. Európa virágzása, jóléte tehát – mutatott rá – Oroszországra és Kínára épült, ennek azonban vége. Egyik ország sem olyan, mint volt.
Problémának nevezte azt is, hogy biztonságát Európa az Egyesült Államoknak delegálta. „De tudja valaki, mi lesz két év múlva, vagy akár a novemberi félidős választások után?” – tette fel a kérdést, rámutatva, hogy annak a világnak is vége, amikor Amerika garantálta Európa biztonságát. A diplomata felhívta a figyelmet arra is, hogy a függőséget minden téren csökkenteni kell. „Mi lesz például az amerikai cseppfolyós gázzal, ha Európához kevésbé barátságos erők kerülnek hatalomra? Vagy mi történik, ha holnap nem kapunk kobaltot, ritkafémeket Kongóból, Dél-Amerikából vagy Dél-Afrikából? Ezek számunkra éppolyan kritikusan fontos ásványkincsek, mint az olaj vagy a gáz” – világított rá Borrell Európa függőségére. Hibának nevezte a biztonság és a jólét forrásainak szétválasztását, valamint a jólét függővé tételét potenciálisan ellenséges politikai programokkal rendelkező szereplőktől, s mindez hozzájárult Európa geopolitikai sebezhetőségéhez.
Borrell konstatálta, hogy a világ a rendezetlen többpólusú berendezkedés állapotában van, s hogy milyen is lesz majd a világrend, azt Amerika és Kína versengésének végkimenetele határozza meg. Mint megjegyezte, ennek a versengésnek a tétje nem a demokrácia, hiszen a nyugati világban is egyre több autoriter rendszer van, így hamis dolog azt állítani, hogy mi vagyunk a demokrácia. A világ új pólusai között a főképviselő megemlítette Törökországot, Indiát, Brazíliát, Dél-Afrikát, Mexikót és Indonéziát. Mint fogalmazott, a „globális Dél” egyre jobban hallatni fogja a hangját, mert a globális elitben jelenleg nem képviselteti magát, ráadásul a nagy válságokért a Nyugatot okolja.
A főképviselő rámutatott az autoriter, a nacionalista tendenciák európai terjedésére, és rossz iránynak nevezte az identitáspolitika erősödését is. Úgy vélte, hogy kulturális, történelmi okok mellett többek között ezek miatt sem vonzó sokak számára az európai modell.
A diplomata elismerte, Európa nem hitte el, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát, majd azt sem, hogy Ukrajna ilyen hősiesen védekezik, mint ahogy arra sem számított, hogy Putyin ilyen méretű mozgósítást jelent be, és nyíltan az atommal fenyeget. Borrell a dolgok megértéséhez minden európainak azt ajánlotta, hogy olvassa el az orosz elnök legutóbbi beszédét.
Az új körülmények között Európa misszióját abban látja, hogy elmagyarázza a politikai szabadság és az életminőség közötti összefüggéseket. „Meg kell mutatnunk – fogalmazott –, hogy a demokrácia, a szabadság, a politikai szabadság olyan dolgok, amelyeket nem lehet gazdasági és szociális előnyökre váltani, hiszen ezek együtt járnak.
