Kávéért állok sorba az Európai Parlament (EP) strasbourgi amorf, diszfunkcionális épületének kiterjedt sajtórészlegében. Ilyen feketéért Olaszországban főtéri nyilvános kivégzés járna, de az újságíró üzemanyaga a koffein. A sor hosszú, 700 újságíró érkezett tudósítani Strasbourgba az európai politikai idény első plenáris hetére. Ilyenkor hangzik el az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen évértékelő beszéde „az unió helyzete” (state of the Union). A bizottsági elnök idén félreérthetetlenül az Orbán-kormányra is utalt szónoklatában: úgy vélte, trójai falovakkal nem lehet európai demokráciát építeni. Szerinte a demokráciát a belső veszélyektől is, az unión belül is meg kell védeni és kijelentette: a kondicionalitási mechanizmuson keresztül megvédjük az EU költségvetését a korrupciótól.
„Az unió helyzete” után a EP-beli fontossági dobogó második fokán megint csak a „magyar kérdés” tanyázik. Az uniós nyelven megfogalmazott dokumentum címe: „az Unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértése egyértelmű kockázatának megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat”. Ez magyarra fordítva annyit tesz: nem elég, hogy lopnak, még a demokráciát is leépítették. A zöldpárti Gwendoline Delbos-Corfield által összeállított és az Európai Parlament által nagy többséggel (433 mellette, 123 ellene és 28 tartózkodás) elfogadott anyag azért történelmi, mert kimondja, a magyar kormány szándékos és rendszerszintű erőfeszítései miatt Magyarország többé már nem teljes demokráciának, sokkal inkább önkényuralomnak tekinthető. Immár „hivatalos helyről” kapott Orbán Viktor meg a többiek egy írást az „érdemeikről, és nehány pecsétet rá”*, miszerint Magyarország 1990-es rendszerváltás utáni demokratikus kalandjának vége, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok „megbomlottak”.
Az EP egészét nézve a baloldal szinte teljes egészében támogatta az elfogadását, mindössze két szélsőbaloldali képviselő szavazott nemmel. A mérsékelt jobboldali Európai Néppárt nagy többsége is a magyar kormányt elítélő jelentés elfogadása mellett volt, köztük a frakcióvezető Manfred Weber is. Meglepetésre a Néppárttól jobbra álló frakcióból, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportjából is volt három EP-képviselő, aki az elfogadást támogatta és négyen tartózkodtak közülük. Geert Bourgeois belga politikus, korábbi flamand miniszterelnök, Assita Kanko és Johan Van Overtveldt mindhárman a nacionalista-konzervatív, Flandria Belgiumtól való függetlenségéért küzdő Új Flamand Szövetség EP-képviselői. A Néppárttól szintén jobbra álló Identitás és Demokrácia-frakció jelen lévő képviselői egy kivétellel elutasították a jelentést.
Feltűnő volt, hogy a legnagyobb ellenzéki EP-delegációval rendelkező Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselői mennyire kivonták magukat az egész jogállamisági jelentés témájából. A jelentés vitáján sem aktivizálták magukat: a négy DK-s EP-képviselő (Dobrev Klára, Ara-Kovács Attila, Molnár Csaba és Rónai Sándor) egyike sem szólalt fel a jogállamisági vitán, Dobrev Klára árnyékminiszterelnök–EP-képviselő ráadásul a szavazáson sem vett részt. A Magyar Hang kereste Dobrev Klára sajtósát, ám rajta keresztül a DK árnyék-miniszterelnöke azt üzente, nem szeretne a témában lapunknak nyilatkozni.
Érdekes volt a sajtópáholyból figyelni a fideszes képviselők tetszésnyilvánításait. Von der Leyen „az unió helyzete” beszéde alatt egyszer láttam tapsolni egyetlen képviselőjüket, mégpedig Deutsch Tamást, akkor, amikor az ukrán first ladyt, Olena Zelenszkát üdvözölte az EP.
Ha lehet egyáltalán ezt a szót használni rá, a Fidesz vitastratégiája az volt, hogy szinte minden felszólalásban elmondatták szélsőséges EP-beli szövetségeseikkel, hogy Orbán április 3-ai választási győzelme felhatalmazta őt arra: azt tegyen az országgal, amit csak akar. A demokrácia persze nem ez, erre többen is felhívták a szélsőségesek figyelmét. A fideszes képviselők pedig azt tették, hogy amilyen nemzetiségű EP-képviselő felszólalt a jelentés mellett, felhoztak abból a tagállamból egy-egy – akár sok évvel ezelőtti – törvénysértést. Csakhogy míg az EU többi államában egy-egy ilyen esetet tudtak megemlíteni, addig idehaza a kihágásokat rendszerszintűvé tette a Fidesz.
Közepes erőfeszítések árán sikerült egy fideszes sajtótájékoztatóra is befurmányoskodnom magam és kérdezni tőlük. Ami Magyarországon tilos a Magyar Hangnak, azt Strasbourgban nem tudják elkerülni a kormánypárti politikusok.
A jelentés vitájában az üde színfoltot Patryk Jaki, a Szolidáris Lengyelország nevű nacionalista párt képviselője szolgáltatta, aki elébb felelősségre vonta a Cseh Katalint, hogy miért gondolja, hogy jobban tudja, mi kell a magyaroknak, mint a magyarok maguk, majd lekommunistázta a rendszerváltáskor kétéves magyar EP-képviselőt. Később azt is kijelentette, hogy Lengyelország és Magyarország ellen több a szankció van érvényben, mint Oroszország ellen.
…és már majdnem sorra is kerülök a kávéra várakozva. Bámészkodás közben észreveszem az újságíróboly közepén Vera Jourovát, az Európai Bizottság elnökhelyettesét, amint kedélyesen beszélget két tudósítóval, majd átsétálnak dohányzórészre, és ott folytatják. És elképzelem, ahogy egy magyar miniszter, miniszterelnök-helyettes nem zavartatva magát, mint bárány a farkasok közé** beül egy több száz fős újságírócsapat kellős közepére, s válaszol kérdéseikre. Innen, Európából nem is tűnik lehetetlennek.
---
* A tizedes meg a többiek (Keleti Márton, 1965).
** Lukács evangéliuma.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/39. számában jelent meg szeptember 23-án.
