És akkor az „egyszeri” választó felteszi a kérdést: miért szavazzak az ellenzékre? Amiben nagyjából bizonyosak lehetünk, hogy eztán nem ilyen válaszokkal lepi meg önmagát: a nyilvánosság szerkezetének helyreállítása, a társadalom működési zavarainak megszüntetése, a demokratikus intézményrendszer reorganizációja, a túlközpontosítás leállítása, hanem hogy mert például jobbak, mint ezek. Vagy többet várok tőlük. Minimál programban: ők a kisebbik rossz. Ilyesmi.
Mire befut az információ, hogy az összeállt összellenzék a kampányban nem is három, hanem mindjárt négymilliárd forintnyi külföldi támogatást kapott, amelyből olyan remek projekteket sikerült finanszírozni, mint például sok-sok értelmetlen, helyenként kamu közvélemény-kutatás, ilyen-olyan tanácsadás, szakértői bigyók, elemezgetések, fészbukocska, píárocska, marketingecske. És ez nagy levegővel tán még le is csúszna a torkokon, mert hát az ellenoldalon Orbán Viktor, de azok a fránya részletek fennakadnak, megakadnak, keresztbe állnak, szúrnak, böknek, karistolnak.
Hát micsoda drímtím! Mekkora nevek már! Bajnai Gordon, aztán a volt Együtt-elnök Szigetvári Viktor, és Ficsor Ádám, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki kabinetfőnöke. Ezek a figurák nem szarral gurigáznak, politikai pályafutások végtelen sikersorozat. Ahol megjelennek, ott garantáltan felüti fejét a kiváló eredménybe torkolló szakértelem. És micsoda médiastratégia! Ezalényegponthu. Üt, mint atom kétmilliárdért, főleg a Fácsén, mer’ ott kell megverni a Fideszt. Így korszerű. Modern. Fiatalosch.
És akkor az „egyszeri” választó ismét megfogalmazza a miért szavazzak az ellenzékre gondolatot, de már nem kérdőjelet, hanem felkiáltójelet tesz a mondat végére.
