Ahogy a putyini proganda szerint a háború különleges katonai művelet, úgy a magyar kistestvérnél minden idők egyik legnagyobb költségvetési kiigazítása, megszorítása nem más, mint rezsi- és honvédelem. Az analógiát nem kell tovább erőltetni; nagyon nem mindegy, hogy valaki egy szomszédos országra ront rá, vagy az egyensúlyt igyekszik drasztikus intézkedésekkel helyrebillenteni. A nyilvánosságot mindkét helyen uraló hatalmi propaganda azonban hasonló módon, a nyelvpolitika eszköztárát is bevetve fedi el részben a cselekvés tartalmát, részben annak mozgatórugóit.
A költségvetési kiigazítást háborús veszélyhelyzet kihirdetése nélkül is végre tudná hajtani a frissen hivatalba lépett ötödik Orbán-kormány. Ám így nem tűnik fel a választónak, hogy most kezdi meg a Fidesz annak a programnak a megvalósítását, amelyről április 3. előtt egy szót sem ejtett. A kormány alappal hivatkozik a háborúra, annak látható és még csak sejthető következményeire, a kibontakozó energiaválságra, ám arról szemérmesen hallgat, hogy a költségvetésen a legnagyobb lukat saját maga ütötte minden idők legnagyobb választási célú osztogatásával.
A gyurcsányi böszmeség a mai kormányfőtől sem áll távol. A hajdan kormányzó MSZP-vel szemben a Fidesz tudja, hogy lehet a szükségből erényt kovácsolni. A (nem) megszorító csomag leghangosabban kommunikált eleme a bankoktól, biztosítóktól és társaiktól vasalna be csak idén 800 milliárd forintot úgynevezett extraprofitadó címén. (Jut eszembe, tisztességes, versenyalapú, monopóliumellenes piacgazdaságban nincs túl sok lehetőség extraprofitot szerezni.) Ezek jó részéből a lakossági rezsiárakat finanszíroznák. Van ezen felül 100 milliárdos adóemelés és legalább ezermillárdos kiadáscsökkentés elhalasztott beruházásokkal intézményi karcsúsítással.
Utóbbiak hatását nem nehéz megjósolni: növekvő munkanélküliség, lassuló gazdaság. Ha eközben nem sikerül megfékezni az inflációt, nincs az a propagandagépezet, ami a megszorítást érzetét ki tudja ölni a társadalomból. Nincs új a nap alatt: pénzszórás után jön a pénzbehajtás, elhibázott politikája árát a hatalom, így vagy úgy, a magyar emberekkel fizetteti meg.
