Nem kell A szolgálólány meséje-típusú disztópiákig mennünk, ha az amerikai abortusztilalom lehetséges következményeit szeretnénk felmérni. Elég csak a közelmúltba tekintenünk, a kelet-európai filmművészet olyan remekeit lajstromba véve, mint a román Négy hónap, három hét, két nap (Cristian Mungiu), esetleg az ukrán A törzs (Myroslav Slaboshpytskiy). Milyen is az, amikor a megesett lány mindenáron elvetetné a gyereket, ha illegálisan, hát úgy? Mert ne legyenek kétségeink, sokan sajnos akkor is a terhességmegszakítás mellett döntenek, ha erre nincsenek törvényes lehetőségeik. Nem véletlenül kerül elő megint a vállfa mint borzalmas jelképe a házi módszerekkel elvégzett abortusznak.
Többen óvatosságra intettek akkor is, amikor épp a szigorodó lengyel törvényekről volt szó. Az azóta elhunyt konzervatív újságíró, Jaroslaw Gizinski mondta 2016-ban az akkori Nemzetnek: leginkább a világnézeti szempontokat elsődlegesnek tartó emberek támogatják a szigorítást. A lengyel társadalom nagy része ugyanakkor az addigi szabályozás fenntartását támogatta. Ha pedig az anya egészsége, élete forog veszélyben, az abortuszt nyolcvan százalék tartotta elfogadhatónak.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntése mögött sincs ott a társadalom teljes egyetértése. Politikai döntés született, amire megadják a republikánus államok a maguk politikai válaszát. És persze sok tiltakozó a szintén maga politikai reakcióját. Végtelenségig lehet elvégre folytatni a hitvitát a testi önrendelkezésről és a magzati életről, a nő szuverén döntéséről és arról, gyilkosságról van-e szó. Csakhogy a valóság mindig összetettebb az efféle elvi vitáknál, és a végeredmény az „életpártiság” győzelme esetén sokkal pusztítóbb is lehet. Ami nem jelenti, hogy épp ne lehetnének valahol szigorúbb törvények, de a szigorítás és a (szinte) teljes tiltás között óriási a különbség. Utóbbi esetén ami várható: a gazdagabbak másik államban végeztetik, a szegények a házi módszerekhez folyamodnak.
Mindez természetesen nem jelenti, hogy az abortuszt természetesnek, normális hétköznapi döntésnek kellene tekintenünk. De minden ellenkező elgondolással szemben nem így tekint rá azok többsége sem, akik végül ehhez folyamodnak. A kérdéshez másik oldalról és sokkal nagyobb érzékenységgel kellene nyúlni. Jóval inkább támogatva a megelőzést, a tanácsadást, tájékoztatva a fogamzásgátló módszerekről és így tovább. A konzervatív bíró, Clarence Thomas eközben viszont már a fogamzásgátlás lehetséges tiltását, szextörvények behozatalát lebegteti. Pont az ellenkező irányba indulva, mint amit az életpártiság valóban jelentene.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
