Van az a típus, amelyik mindenkit szívesen lát el jó tanácsokkal, hogyan kellene jobban végeznie a tevékenységét, miközben maga még nem igazán bizonyított semmilyen téren. Véleménye mindig van, jó példával már sosem jár elöl. A válságokat mindig megússza, viszont határozott álláspontja van arról, hogy az azt megszenvedőknek miért kellene szerényebbnek lenniük.
Valamiért egyre csak ez a fajta ember járt az eszemben, ahogy Parragh László interjúját olvastam a Népszava internetes oldalán.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke ezúttal épp a tanárok, tűzoltók és kisvállalkozások motivációit, lehetőségeit elemezte. Szerinte ugyanis Magyarországon nagyon magas a foglalkoztatási ráta, ezért az állam „csendes” jelenléte hasznos e téren. „A tanároknak ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek. Minden egyes szakmánál más és más. Egy tűzoltót motiválhat a társadalmi megbecsültség és az adrenalin-löket. A kassza persze mindenkinek egyformán csörög, így valamiféle egyensúlyt a kormánynak kell létrehoznia”, fűzte hozzá a kamarai elnök, aki beolvasott a Magyar Nemzeti Banknak is. Szerinte ugyanis nem tesznek az érdemi infláció ellen lépéseket, helyette „tanácsokkal látják el a kormányt és különféle számmisztikával operáló programokat készítenek.”
Emlékszünk Kósa Lajosra, amikor azzal nyugtatta a vendéglátósokat, hogy az emberek egy hónappal később is éhesek lesznek? Hát azokra az ellenzéki hangokra, amelyek szerint a vendéglátósoknak nem nyitást kellene követelniük, hanem kompenzációt? Valamiért ők jutottak eszembe a jó tanácsokat adni kész kamarai elnökről.
Parragh támogatná a kata kivezetését is, bár nem kétli, hogy nagy lesz a tiltakozás, mert „ügyvéd, biztosítási ügynök, bróker, IT szakember, aki lehetne normál foglalkoztatott, így bújik ki az adózás alól.” Továbbá a kivezetés elmondása szerint érintené a taxisokat, újságírókat is, de hát „mindannyiunk közös érdeke, hogy e téren igazságos közteherviselés valósuljon meg.”
A Parragh-féle vezetőkre márpedig kifejezetten jellemző, hogy mindig, mindent megúsznak, szűkölködniük vagy bizonyítaniuk sosem kell. Mégis mindig ott vannak az első sorban, amikor meg kell határozni, hogyan is kellene a terheket igazságosan elosztani. És egy kis „fun fact” a végére: a kamarai elnök a jelek szerint több mint tízmilliós Rolexben magyarázta, hogy a tanároknak a fizetés mellé ott a szabad nyár is. Ami minden bizonnyal kárpótol sokakat a bruttó 260 körüli fizetésért.
