A napokban jelent meg Lévai Katalin tizennegyedik könyve, Krúdy Rózsája. Egy kurtizán írónő története címmel. A szerző új regényében, mint már oly sokszor, a XIX. század végi Monarchia korába kalauzolja az olvasót, megmutatva annak hol csillogó, hol pedig erőszakos, mocskos világát. A történet két rendkívüli ember, Pilisi Róza és Krúdy Gyula életét meséli el. A szerző idősűrítést alkalmazva tárja az olvasó elé a nem mindennapi asszony életét. Miután Madame Rose meghal, az óbudai ház éjszakai, szegényes csendjében Krúdy Gyula nekilát, hogy megírja Pest Rózsájának nekrológját, és közben kibontakozik előttünk Madame Rose története. Tehát a cselekmény pár óra alatt zajlik le Krúdy fejében. Rengeteg szabad asszociációt és nézőpontváltozást alkalmaz a szerző, mely a tőle megszokott gyönyörű prózával párosul.
Madam Rose életét tizenhat éves korától követhetjük. Pilisen vagyunk, ahol a nagyszülei gondosan nevelik a lányt, hogy felnőve tisztes gazdaasszony váljék belőle. De Róza beleszeret egy katonatisztbe (vagy az egyenruhába?), és hatalmas reményekkel elszökik vele a nyüzsgő Budapestre. Ám az egyéjszakás kaland után, amely gyakorlatilag nemi erőszak, a férfi magára hagyja a lányt, akinek innentől kezdve egyedül kell boldogulnia. Mondhatnánk, tipikus történet a múlt század fordulójáról.
Róza megismeri a pesti nyomort, az utcalányok erőszakkal, kilátástalansággal teli életét, ám ő nem erre született. Egy Szervita téri virágboltban sikerül szerény állást szereznie, ahol a korszak meghatározó grófjai, bárói, írói vásárolnak, és csakhamar megakad a szemük a gyönyörű, eszes lányon. Apponyi gróf a Magyar utcában vásárol neki egy palotát, nyelvekre taníttatja, és sokszor külföldre viszi, így Róza rendkívüli műveltséggel rendelkező, három nyelven beszélő, világlátott nővé válik. Nem csoda, hogy Ferenc Ferdinándtól Batthyány Eleméren át Heltai Jenőig sok művelt férfi kereste a társaságát. A fiatal Krúdy Gyula is ekkor ismeri meg, és mondani sem kell, azonnal beleszeret az akkor negyvenéves asszonyba. Szeretők lesznek, majd a liaison lezárultával életük végéig barátok maradnak.
Két ikerlélek, szecessziós ember keresi a szépet a világban, amely hatalmas változásokon megy át a dualizmuskori Budapesten. Krúdy a változás elől a saját világába menekül, és „megkölti” regényeiben Budapest mítoszát, mint például a Vörös postakocsiban, melyben egyébként Róza alakját is megírja. A maga teremtette mítoszban él, és a kor összes kötelező kliséjének eleget tesz: rengeteget iszik, bordélyokban él, szeretőket tart, miközben zsarnokoskodik a feleségeivel. A polgári életre tökéletesen alkalmatlan. Éppen úgy, mint a szerelemre, holott mindig szerelmes. Csak éppen egy általa teremtett női ideálba, egy mítoszba, amely hamar szertefoszlik a hús-vér nők mellett. A regény csúcspontja az, amikor a két szereplő számot ad az életéről: Krúdy az óbudai Duna-parton ülve mondja ki a végső igazságot önmaga fölött, Róza a nagyszüleinek írt levélben tesz vallomást.
Lévai Katalin könyvének talán legnagyobb erőssége éppen az, hogy megmutatja a Krúdy-mítosz mögötti tépelődő embert, aki Róza halála miatt maga is kénytelen a saját életével számot vetni, és közben rájön, hogy soha nem szeretett igazán, sőt pokollá tette azoknak a nőknek az életét, akik őt szerették. Viszont egyetlen dologhoz hű volt mindhalálig: az íráshoz. Madame Rose élete végén visszatalál a gyökereihez, visszatér gyermekkora helyszínére, Pilisre, és a közben kitört első világháború végén a házában hadikórházat nyit a sebesült katonáknak, hátrahagyva a csillogást és Madame Rose-t. Róza asszony válik belőle, ahogy a nagyszülei szerették volna.
Krúdy emberként elbukott, ám a magyar irodalom egyik leghatalmasabb írójaként halhatatlan lett. Róza nem lett nagy író (bár próbálkozott), de nemes lelke, az embersége halhatatlanná tette az alakját. Lévai Katalin könyve által legalábbis biztosan.
Lévai Katalin: Krúdy Rózsája. Egy kurtizán írónő története. Kocsis Kiadó, 2022. 3990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/31. számában jelent meg július 29-én.
