Újra megjelent Oliver Sacks, „az orvoslás koszorús költője” – ahogy a The New York Times nevezte, aztán rajta ragadt a jelző – egyik leghíresebb műve, A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét. A neurológus Sacks az orvosok között kimagasló népszerűségnek örvendett esetleírásokat tartalmazó műveivel, amelyek főként meghökkentő tüneteket produkáló neurológiai betegekről szóltak. Sikerességének titka talán abban állt, hogy bár furcsa viselkedésű emberek a főszereplői, történetei mégsem viszolygást, morbid érdeklődést váltanak ki az olvasóból, hiszen az író végtelenül empatikus velük szemben.
Mindig válaszolok azokra a levelekre, amelyeket 10 évnél fiatalabb, 90 évnél idősebb, illetve börtönben ülő emberek küldenek – mondta Oliver Sacks, a világ talán legismertebb orvos-írója egy interjújában. Ez nem volt kis teljesítmény, tekintve, hogy Sacks több mint tízezer levelet kapott évente a rajongóitól és olyan kétségbeesett betegektől, akik gyógyulást reméltek tőle – vagy csak el akarták mesélni nyomorúságukat egy megértő orvosnak, aki meghallgatja őket, és nem ítélkezik felettük.
Sacks nem véletlenül lett szupersztár, és adott el több mint egymillió könyvet világszerte, nem hiába adaptálták most újra kiadott könyvét színdarabra, majd operára, illetve leghíresebb, első művét, az Ébredéseket filmre, Robin Wiliams és Robert De Niro főszereplésével. Történeteit általában esettanulmányoknak nevezte, de amikor költőibb hangulatban volt, néha patográfiának, orvosi mesének vagy neurológiai regénynek is nevezte írásai műfaját. Szereplői egyszerre különösek és hétköznapiak. A legtöbben szenvednek agyi sérülésük vagy betegségük nyomán kialakult mentális tüneteik miatt, mások ezt kellemetlen adományként élik meg.
Az író Oxfordban végzett, majd áttelepült az Egyesült Államokba, és a pályája nagy részét ott töltötte. Kutatónak indult, de saját bevallása szerint rossz volt a szem-kéz koordinációja, és emiatt ügyetlen volt a laboratóriumi neurológiai munkához. „Elvesztettem a mintáimat. Összetörtem a gépeket. Végül azt mondtam magamnak: Sacks, isten átka vagy. Tűnj innen. Menj, és foglalkozz a betegekkel. Ők kevésbé érzékenyek.” Így hát Sacks, miközben egész pályája során megtartotta felfedezői érdeklődését, a klinikai neurológiában helyezkedett el, és több amerikai kórház idegosztályán kezelte a betegeket.
Írói karrierjét naplóírói szenvedélye alapozta meg. Élete során 600 jegyzetfüzetet írt tele élményeivel. Ezekben a naplókban jelentek meg először mára híressé vált szereplői, például a férfi, aki kalapnak nézte a feleségét, vagyis a most újból kiadott kötet címszereplője. Ő egy bizonyos dr. P. volt, aki vizuális agnóziában szenvedett, és így hiába látott tökéletesen, valamint más mentális sérülése sem volt, nehezen tudott embereket felismerni, sőt az embereket embernek látni. Vagy A kutya odabent című fejezetben szereplő, 22 éves orvostanhallgató, „Stephen D.”, akiről Sacks azt írja, hogy miután rengeteg drogot – amfetamint, kokaint, PCP-t – fogyasztott, arra ébredt, hogy hihetetlenül élessé vált a szaglása (mintha egy kutya szimatát örökölte volna). Sacks a könyv 1985-ös megjelenése után sok évvel bevallotta, hogy ez a fejezet valóban saját magáról szól.
Sacks a hatvanas években számos encephalitis lethargicában, vagy ismertebb nevén álomkórban (de nem a cecelegyek által terjesztett álomkórban) szenvedő beteget kezelt a New York-i Beth Abraham kórházban. A múlt század húszas éveiben az Egyesült Államokban szinte járványos méreteket öltött az encephalitis lethargica előfordulása, amely egy mindmáig megmagyarázatlan eredetű agyvelőgyulladás.
A betegek a kór akut szakasza után katatón, alvajárásszerű állapotba kerülnek. Minthogy sok megbetegedés történt a spanyolnátha után, egyesek feltételezik, hogy az influenzavírus vagy annak nyomán kialakult autoimmun folyamatok okozzák. Az szinte biztos, hogy valamilyen fertőzés áll a hátterében. Az orvos tehát ilyen betegeket kezelt egy akkor újdonságnak számító L-DOPA nevű gyógyszerrel, és a betegekkel kapcsolatos tapasztalataiból írta 1973-ban fő művét, az Ébredéseket, amelyből 1990-ben film készült (Robin Williams alakította a Sacksről mintázott főszereplő neurológust).
Az író munkássága ismertetett meg számos olyan neurológiai betegséget a laikus közvéleménnyel, amelyek ma már – részben éppen Sacks művei nyomán – nem is számítanak olyan furcsának. Ő írt az elsők között közérthetően az Asperger- és a Tourette-szindrómáról vagy az amnéziáról. Honlapján tételes listát vezetett mindazon betegségek végeláthatatlan soráról, amelyek előfordultak a műveiben. Ezek között vannak nem kizárólag neurológiai sérülések is, például a combizomszakadás. Sacks Fél lábbal a földön című könyvében arról ír, hogy miközben egy norvég fjordon túrázott, egy bikával került szembe, és az előle való menekülés során szakította el a combizmát. Oliver Sacks 2015-ben halt meg, 82 évesen, rákban.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/19. számában jelent meg május 6-án.
