Egy kezünkön meg tudjuk számlálni, hány magyar nagyjátékfilm kezdett eddig valamit a járványidőszak témájával. Rövidfilmek inkább akadtak, de azok is jellemzően csak belekaptak a témába, így A Karantén Zóna elsősége még kevésbé kérdéses. Zsótér Indi Dániel nevével korábban a 24.hu-nál találkozhattunk, illetve készült már egy tízperces rövidfilmje is Melyiket kéred? Címmel.
Ezúttal szkeccsfilmben gondolkozott, ami passzol is a témához, elvégre a karanténidőszakban még inkább szigetté váltunk, mindenki a saját, önálló történetét szőtte tovább. A kényszerű bezárkózás eközben nagyon hasonlóképp érintett otthoni tanulásra kényszerülő kislányt, a családtól elszeparált nagypapát, a gépe rabjává váló fiatal férfit és összeköltöző párt egyaránt. Hiába nem teljes az egyedüllét, a társas magány épp annyira pusztít, az összezártság pedig próbára teszi az addig ígéretesen haladó kapcsolatokat is. Zsótér filmje mindezt az Alkonyzóna előtt tisztelegve dolgozza fel, tehát otthonunk hirtelenjében az elidegenedés terepévé válik. Furcsa, nyomasztó közeggé, ahol különös dolgok történnek velünk, párunkkal, vagy akár folyton elhagyott tárgyainkkal.
Járványidőszak sem kell persze hozzá, hogy úgy érezzük, dimenziókapu nyeli el a földre ejtett távirányítót. Ahogy ahhoz sem, hogy a tökéletes élet illúzióját építő Insta-influenszer párunk egyre inkább varázstalanodjon a szemünkben. De itt van a járványidőszak összes sajátossága is a folyvást egymásra kényszerített maszktól a kényszeres fertőtlenítésig, illetve a karanténig mint tökéletes alibiig, hogy még jobban elzárkózzunk azoktól, akik társasága már amúgy sem boldogít bennünket.
A sci-fi zsánerelemeinek ironikus használata viszont nem teszi lehetővé, hogy a sztorik drámaiságát igazán át tudjuk érezni. Pedig tudjuk, mennyire nyomasztó az, ami a nagypapát elveszítő családban történik, de hiába, csak arra tudunk koncentrálni, mennyire nyomasztóak az elhunyt hangján megszólaló plüssállatok. A film humorára egy mai fiatal könnyedén mondhatja, hogy „bekrindzselt” rajta: időnként sok lesz ez a fajta bizarrság, és már annyira nem vesszük komolyan, hogy az a filmélvezet rovására megy. Ebbe a kategóriába tartozik Muchichka László jellegzetes narrációja is. Ami papíron még jó poénnak tűnik, az a valóságban sajnos nem feltétlenül működik.
Gyerekbetegségei ellenére mindenesetre A Karantén Zóna számos szórakoztató pillanatot nyújt, főként a Pásztor Erzsi főszereplésével készült részben, vagy az utolsóban, amelyben a programozó srácot szippantja teljesen magába a virtuális világ. Bátor, formabontó próbálkozás a Karantén Zónáé, és ha a filmmel kapcsolatban lehetnek kritikáink is, témaválasztása és annak egyedi feldolgozása okán mindenképp több figyelmet érdemel.
A Karantén Zóna, Zsótér Indi Dániel filmje, HBO Max
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/36. számában jelent meg szeptember 2-án.
