Rendkívül érdekes, ám meglehetősen hosszú, két részben közölt interjút adott a Transtelexnek a Kolozsváron élő Salat Levente politológus, azt állítva: a magyar állam nem kezeli felnőttként a határon túli közösségeket a sorsukat befolyásoló döntésekben.
Az egyetemi tanárt felháborítja, hogy a határon túlra irányuló pénzcsapoknál olyan embereket lát, akik Erdélyből mentek el – véleménye szerint ők tulajdonképpen elbukták a kisebbségi helyzetben való érvényesülésnek a próbáját, és alkalmatlanoknak bizonyultak arra, hogy otthon találják meg a helyüket, erdélyi magyarként tegyenek a közösség javára.
Mivel Salat a kilencvenes években a Soros Alapítvány kolozsvári fiókjának a vezetője volt, adódott a kérdés a Soros-pénz versus magyar állami milliárdok erdélybe áramlásának összehasonlítására.
- Soros beavatkozásának az volt a logikája, hogy az átmeneti társadalmakat segítse a diktatúrából a demokratikus berendezkedésre való átállásban. Bátorítani és konszolidálni kellett egy másik gondolkodásmódot, egy más szervezeti-intézményi kultúrát kellett meghonosítani, és ő kizárólag ehhez próbált hozzájárulni, semmiképpen nem akart függőségeket létrehozni - fejtette ki a politilógus. Ezzel szemben a magyar állam támogatáspolitikája végső soron nem róluk, az erdélyi és más határon túli magyar közösségekről szól, hanem a magyar belpolitikáról, azon belül a hatalom megszerzésének és megőrzésének az eszköze.
„Egyértelmű, hogy az erdélyi magyarság sorsát befolyásoló döntések mindenféle stratégiai megfontolás nélkül, a klientúraépítés, személyes igények kiszolgálásának a céljával történnek” - mondja a politológus. Szerinte senkit nem érdekel, hogy hosszú távon ez mit fog eredményezni, bár az is igaz, hogy ez a jelenség nem csak a legutóbbi Fidesz kormányok összefüggésében igaz, így volt ez mindig a rendszerváltás óta.
Akik ezekben a magyar államhoz kapcsolt, az általa finanszírozott és attól függővé tett intézményekben tevékenykednek és szocializálódnak, azok számára ez az egész helyzet egy nagyon hatékony ugródeszka, amelyről könnyedén lehet átlendülni a magyarországi munkaerőpiacra. Ha valamilyen oknál fogva egyik-másik hasonló logika szerint létrehozott intézmény vonatkozásában megszűnik a támogatás, nem lehetnek kétségeink annak tekintetében, hogy mire lehet számítani az összeomlást követően.
„A drámai ebben az egész történetben az, hogy a magyar állameszme szempontjából ezt a támogatáspolitikai színjátékot akár indokoltnak is lehet tekinteni. Ha abból indulunk ki, hogy a román állam tulajdonképpen nem érdekelt a magyar közösség hatékony integrálásában, akkor a magyar állam arra irányuló igyekezete, hogy a határon túli magyarságot minél több szállal kösse az anyaországhoz – annak érdekében, hogy szükség esetén inkább Magyarországot válasszák, mint a nagyvilágot –, elfogadható és jogos. A problémát én abban látom, hogy ez a viszonyulás nem kezeli felnőttként a határon túli közösségeket, a fejük fölött hoznak meg olyan döntéseket, amelyeket rájuk kellene bízni.” - mondta.
Az erdélyi magyaroknak meg kell találniuk a román állammal való megegyezésnek az útját, mondja, ám „drámaian szomorú ebben a történetben, hogy akik módszeresen megakadályozzák, hogy bármiféle előrelépés történjék ebben az irányban, azok éppen a magyar állam nevében eljáró politikusok, nevezetesen Orbán Viktor és az ő szakértői köre – akik között, mint említettem, bőven találunk Erdélyből eltávozott személyeket.” Felmerült a kérdés az RMDSZ felelősségéről is. „Abban a folyamatban, amely a határon túli magyarok sorsa, jövője felett gyakorolt ellenőrzés megszerzésére irányult, a Fidesz kiváló érzékkel és látványos eredményességgel használta fel a kisebbségi érdekképviselet politikai szervezeteit.
Az RMDSZ besétált a csapdába, és önkezűleg adta föl, engedte ki a kezéből az erdélyi magyar jövőkép kérdését. Én egyszerűen nem értem, hogy nem tűnik fel senkinek, hogy nincs hangos tiltakozás az ellen, hogy az erdélyi magyarság sorkérdéseire egy ideje kizárólag a Fidesz adja meg a válaszokat. Az meg végképp érthetetlen, hogy az RMDSZ befolyásos személyiségei lelkesen elfogadják a különféle látványos támogatásokat, és nem ismerik fel, hogy ezzel leválaszthatatlanul odaláncolják a romániai magyarság jövőjét a Fideszhez, miközben egyre mélyítik az árkot az erdélyi magyarság és a román többség, a román állam intézményei között.” - fejtette ki az egyetemi tanár.
