Nincs könnyű helyzetben Hszi Csin-ping, akit október 23-án harmadik ciklusra is megerősítettek pártfőtitkári tisztségében. A kínai politikusnak ugyanis hamarosan számos olyan problémával kell szembenéznie, amelyek döntő hatással lehet a kínai társadalom életszínvonalára – ezen keresztül pedig a Kínai Kommunista Párt (KKP) népszerűségére és elfogadottságára.
Az ötévente megtartott tisztújításon végrehajtott fejcserék persze aligha lepték meg az elemzőket: miután 2012-ben hatalomra került, Hszi szorgalmasan takarította el az útból pártbeli ellenfeleit, amire a korrupció felszámolásáért indított harc kitűnő hivatkozási alapot biztosított. Mindeközben a társadalom feletti kontroll is egyre erősödött, melynek csak egyik eleme a kínai megfigyelőrendszer, ami már több városban is üzemel (erről lapunk már számos alkalommal írt korábban). És Hszi Csin-ping nevéhez fűződnek az ujgur kisebbség „átnevelésére” kialakított táborok is, amelyek miatt Peking már eddig is rengeteg kritikát kapott külföldről.
Ebbe a folyamatba illeszkednek a mostani hatalomkoncentrációs lépések is, amelyek jól megmutatkoznak a legfontosabb döntéshozó szervek új összetételében. A 205 fős Központi Bizottság (KB) új tagjainak döntő része a Hszihez hűséges politikusok közül került ki, de ugyanez igaz az ennek részeként működő, kisebb létszámú Politikai Bizottságra (PB) is. Még egyértelműbb a helyzet a PB Állandó Bizottsága (ÁB) esetében, ahol a hétfős tagság egytől egyig Hszi lekötelezettjeként ismert. A még erősebb hatalomkoncentrációt mutatja az is, hogy az eddigi kormányfőt, Li Ko-csiangot nem csupán az ÁB-ból hagyták ki, hanem még a KB-ban sem kaphatott helyet. Sokak számára emellett szimbólumértékű volt a kommunista párt ülésén az a jelenet, amikor hirtelen kikísérték – vagy a videók alapján inkább kitessékelték – a teremből Hu Csin-tao volt elnököt, Hszi hivatali elődjét, akinek vezetése idején még fontosnak tartották a hatalom csúcsán a kollektív döntéshozatalt.
A Hszi Csin-pingre váró számos nehézség közül kiemelkedik az ország gazdasági teljesítményének csökkenése, ami szoros összefüggésben áll azzal, hogy az ázsiai óriás továbbra is ragaszkodik a zérócovid-politikához. Emlékezetes: miután kitört a koronavírus-járvány, Kína rendkívül szigorú karanténszabályokat hozott, amelyek a gazdasági életben még ma is éreztetik a hatásukat. A kormány időközben több intézkedéssel is próbálta ösztönözni a gazdaság teljesítményét, azonban ennek hatásai a számokban egyelőre nem látszanak: a bruttó hazai termék a második negyedévben csupán 0,4 százalékkal nőtt az egy évvel ezelőttihez képest, ami messze elmaradt a várakozásoktól (a lassulásban nagy szerepe volt annak, hogy az ipar nem produkálta a várt eredményt). Szoros összefüggésben áll ez a munkanélküliséggel kapcsolatos mutatókkal, amelyek különösen a fiatalok körében aggasztóak. Augusztusban 18,7 százalékon állt a 16–24 évesek munkanélküliségi rátája, ami sok-sok millió elégedetlen embert jelent a rendszer számára.
És akkor még nem is volt szó a kínai ingatlanpiaci nehézségekről, amelyek abból fakadnak, hogy a lakosság az elmúlt években rengeteg hitelt vett fel a még építés alatt lévő lakására. Az építőipar nem tudta követni az igényeket, így egyre többen elbizonytalanodtak, és elkezdték felfüggeszteni a hiteleik fizetését. Mivel az építőipar rendkívül fontos a kínai gazdaságban, sokan arra számítanak, hogy az ingatlanpiaci problémák rövidesen a GDP-ben is megmutatkoznak.
A sokasodó problémák miatt így az új kínai vezetésnek minden eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelnie a gazdasági kilábalásra – annál is inkább, mert a hatalom központosításával a felelősségi viszonyok is egyértelműbbek lettek. Míg korábban az egyes problémák felelőseként rá lehetett mutatni a korrupt pártfunkcionáriusokra vagy a vállalati vezetőkre, innentől kezdve jóval nehezebb lesz a felelősség áthárítása.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/45. számában jelent meg november 4-én.
