Könyvespolc rovatunkban smert embereket kérdezünk, mit olvasnak, ezen a héten: Máté Gábor színész-rendezőt.
Olvasási kötelezettségeim szorosan összefüggenek a munkámmal. ơsszel valamennyi színházi munkatárs számot ad érdeklődési köréről, ezek azonban nem minden esetben színdarabok. Az utóbbi időben egyre több alkotó fordul az epika felé, keresik az új teátrális lehetőségeket és nekem ehhez hozzá kell szólnom, jó néhányszor döntenem, hogy véleményem szerint a színházat érdeklik-e azok a szerzők, művek, amelyeket a rendezők, dramaturgok előásnak. Tehát a témát kijelölik a kollégák, nyilván az éppen engem érdeklő anyag is beletartozik ebbe. Elsősorban a jelen foglalkoztat, ebből következően a kortárs irodalom. Ha pedig végre megszabadulok a penzumoktól, az utóbbi időben egyre inkább elfordulok a fikciótól és a dokumentumok, valós ügyek izgatnak.
Nincsen kedvenc szerzőm, nyilván egyes olvasmányok hirtelen fontosokká lesznek, azután más kiszorítja ezeket. A könyvespolcon sincs kiemelt hely, témák, ábécé sorrend, és könyvméret határozza meg, mi hova kerül. De egyre több könyvet olvasok elektronikusan, kedvemre nagyíthatom a betűket.
Az elmúlt időszak számomra az újraolvasások ideje volt: Szász Béla Minden kényszer nélkül című művét a Főtitkárok bemutatója miatt vettem elő, Heinrich Böll Katharina Blum elvesztett tisztessége című művének adaptációját a budaörsi Latinovits Színházban rendeztem meg, így ezt a könyvet is sokszor forgattam. Krasznahorkai László utolsó művében – herscht 07769 – is el kellett mélyednem, mert a Libri-díj kapcsán videóra vettünk belőle egy részletet.
Bereményi Géza Azóta is élek című novelláskötetét hangoskönyvnek is olvastam, míg a magam gyönyörűségére Bíró Balogh Tamás Kosztolányiról szóló Ha nem volnátok ti című kötetét forgattam. A nyár folyamán Esterházy Péter számos művéhez – Egy kék haris, Az elefántcsonttoronyból, Egy kékharisnya följegyzéseiből – visszatértem, Mihail Bulgakov Színházi regény és Edvard Radzinszkij Sztálin című írását az új bemutatónk miatt vettem elő.
Október 14-én lesz a premierje a Kamrában Tadeusz Slobodzianek A zseni című darabjának (Spiró György fordításában), amelyet Ascher Tamás rendez, és én játszom benne Sztanyiszlavszkijt. A mű Sztálin és Sztanyiszlavszkij feltételezett találkozásáról szól. Ugyanezen kutakodási okból hever az íróasztalomon Szolomon Volkov Sosztakovics és Sztálin című könyve.
Tavalyi évem revelatív élménye Rényi Pál Dániel Győzelmi kényszer című jelentős munkája. Ha eredeti szemszögből láttatott, korántsem elfogult könyvet akarunk olvasni a magyar közelmúltról, arról, amiben kénytelenek vagyunk élni, ezt javaslom az újság olvasóinak.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/37. számában jelent meg szeptember 9-én.
