A Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy Kabdebó Lóránt (1936–2022) irodalomtörténész, egyetemi tanár 2022. január 24-én elhunyt – tudatta az írószervezet. Munkásságában kiemelkedő fontossággal bírt Szabó Lőrinc életművének aprólékos feldolgozása. Több évtizedes munka eredménye háromkötetes Szabó Lőrinc-monográfiája.
Kabdebó Lóránt 1936-ban született Budapesten. Tanulmányait az ELTE BTK magyar–történelem szakán folytatta, ezt követően, 1958 és 1970 között Miskolcon dolgozott mint középiskolai tanár. 1962 és 1984 között a Napjaink folyóirat rovatvezetője, illetve főszerkesztő-helyettese, közben 1962-ben megszerezte az egyetemi doktori fokozatot, 1969-ben pedig az irodalomtudomány kandidátusa lett. 1970-től a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársa lett, ahol 1972-től 1989-ig osztályvezetőként dolgozott, majd 1989–1991-ben tudományos tanácsadó lett. 1990-ben szerezte meg az irodalomtudomány doktora (DSc) címet. 1989 és 1993 között a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezetője volt, 1991-től egyetemi tanár, ezt követően, 1993 és 1997 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetét igazgatta, majd az egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja lett. 1990-től 1991-ig a Magyar Irodalomtudományi Társaság főtitkára volt. 1993 és 1998 között az Irodalomtörténet főszerkesztője; 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia Szabó Magda-szakértője, 1999-től Szabó Lőrinc-szakértője. Megalapította az Irodalomtudomány című folyóiratot és a Szabó Lőrinc-füzetek című sorozatot. 2005-ig az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője volt; 2006-tól a Miskolci Egyetem professor emeritusa.
Sokoldalú munkásságában kiemelkedő fontossággal bírt Szabó Lőrinc életművének aprólékos feldolgozása. Több évtizedes munka eredménye háromkötetes Szabó Lőrinc-monográfiája (Szabó Lőrinc lázadó évtizede, 1970; Útkeresés és különbéke, 1974; Az összegezés ideje, 1980) és a Vers és valóság című visszaemlékező kötet (1990). Több másik műve született még Szabó Lőrinc költészetéről, valamint mások mellett Újhold költőiről és Dayka Gáborról. Életút-interjúkat jelentetett meg Szentkuthy Miklóssal, Orbán Ottóval és Határ Győzővel.
Élete során számos kitüntetést kapott, mint Miskolc Város Irodalmi Díja (1969); A Mikes Kelemen Kör Díja (1983); Miskolc Városért Emlékplakett (1986); Szabó Lőrinc-díj (1989); A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1990); Herman Ottó-díj (1998); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998); Signum Aureum Universitatis (Miskolci Egyetem) kitüntetés; Jubileumi egyetemi emlékérem kitüntetés (1999); Bölcsészettudományi Karért: Kari kitüntetés (2001); Toldy Ferenc-díj (2007); József Attila-díj (2012); Miskolc díszpolgára (2021) és A Magyar Érdemrend középkeresztje (2021).
A Magyar Hang 2021 szeptemberében készített interjút az irodalomtörténésszel:
