A folyamatos rémisztgetés a legjobb önvédelmi módszer. Nem azért, mert az állandó veszélyérzet felkészít bennünket a legrosszabbra, hanem mert annyi bőrt nyúzunk le az apokalipszisről, hogy mire eljön a világvége, már halálra unjunk magunkat tőle. Tavaly novemberben volt éppen két évtizede, hogy bemutatták a 28 nappal később című brit zombihorrort, amely videóklipszerű vizualitásával nyomasztóan valószerű képet festett az emberiség végórájáról. Danny Boyle és Alex Garland közös alkotása annak ellenére adott új lendületet a zsánernek, hogy az alaprecepten egyáltalán nem változtattak: egy vírus őrjöngő élőhalottat csinál a világ lakosságának jelentős részéből, a maroknyi túlélő pedig előbb-utóbb rádöbben, hogy az alantas emberi ösztönök sokkal veszedelmesebbek, mint a zombik.
Ez a konklúzió George A. Romero műfajteremtő filmje, az 1968-as Az élőhalottak éjszakája óta meghatározza az agyatlan húsmarcangolók képi megjelenítését. Mintha minden esetben Sartre híres sorát idéznék: a pokol, az a többiek – vagyis a másik ember teremti körénk az apokalipszist. És ez nagyban befolyásolja a világvégefilmek legfontosabb kérdését: mi jön az után?
Erre kereste a választ a 2010-ben indult sorozat, a The Walking Dead is. Az azonos című képregényből adaptált széria a túlélőkből öldöklő küzdelmek során kezdetleges törzsi társadalmakat faragott, és addig sulykolta belénk, nézőkbe az újrakezdés erkölcsi kötelességét, amíg szinte megjött a kedvünk a teljes pusztuláshoz. A természeten való felülkerekedés jövőképére Ernest Hemingway is elégedetten bólintott volna, elillanni látszik azonban a tavaly novemberben lezárult Walking Dead optimizmusa. Az HBO legújabb szuperprodukciója, a poszt-apokaliptikus világot megidéző The Last of Us legalábbis egy egészen másfajta értelmezéssel áll elő: akármi történik is, jobb nem lesz az életünk. Hiszen már a végítélet előtt is nyomorultak voltunk.
Az ugyancsak adaptációként készített sorozat egy 2013-as videójátékot követve szeli át a zombik által uralt egykori Egyesült Államokat, hogy a félelem, kapzsiság, erőszak és kicsinyesség elegyéből gyúrt túlélőktől – és persze a nézőktől – a maradék reményt is elvegye. Nincs megváltás az élőhalottak valóságában. A Neil Druckmann ötletéből alkotott játék tíz éve letarolta a piacot, és azóta is a műfaj egyik legjobbjaként emlegetik. Története szerint – amelyet a széria is hűen követ – a civilizáció összeomlása után húsz évvel a valamikori Boston területén működő, katonai diktatúra irányította karanténzónában ellenállók egy csoportja egy olyan lányra bukkan, aki immunis lehet az emberiséget megtizedelő kórra. Hogy ne kerülhessen a hatalom karmai közé, egy csempész segítségével juttatnák el a kamaszt a lezárt területről a lázadók központjába. A terv persze balul sül el, és a páros – a kiégett férfi és a tanácstalan lány – kénytelen átvágni az egykori ország romjain nyugat felé.
Látszólag semmi újat nem hoz a The Last of Us, mégis van egy apró, ám annál fontosabb részlet, mely különleges (önironikus) potenciált biztosít a sorozatnak. Ezúttal nem vírus, hanem gomba jelenti a véget: egy parazita, a Cordyceps, amely átveszi az uralmat a megtámadott gazdatest felett, és a lassú pusztítással a saját továbbélését biztosítja. – Az emberiség kezdetektől hadban áll a vírusokkal, de végül mindig győzünk – mondja egy tudós a sorozat prológusában. Ez a koronavírus-járvány tükrében tűnik igazán erős kijelentésnek, hiszen a valóság keserű tapasztalatát fokozza horrorrá: egy újabb kórokozót legyőztünk, de az HBO-nak hála most megnézhetjük, hogy mi az, ami biztosan elpusztít bennünket. Mindezt ráadásul a klímaváltozással is összekapcsolja a széria, hiszen a parazita a globális felmelegedésre adott válaszként lép szintet, és támadja meg az embert.
Komplex szimbólumot teremt a The Last of Us a gombából, amely a kontrollt vesztett emberiség rémképét rejti magában. Csakhogy a legsikeresebb élősködő talán nem is a Cordyceps, hanem a kollektív elmúlástól való félelem: az apokalipszis narratívája behatol a szervezetünkbe, és fészket épít az eljövendő rettegésnek. És ebben a történetben a streamingszolgáltatók (az HBO és társai) szórják szét a spórákat, mi pedig boldogan előfizetünk, hogy tovább szaporítsuk a félelmet.
The Last of Us, HBO, 2023
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/03. számában jelent meg január 20-án.
