Schilling Árpád: Rákay Philip életében nem hozott létre semmi művészi produktumot, most mégis annyi pénzt kap a filmjére, mint senki

Schilling Árpád színházi rendező meglehetősen lesújtó véleményt fogalmazott meg a Facebookon Rákay Philip kormánypropagandistáról, akinek Petőfiről szóló filmjét 4,5 milliárd(!) támogatják a magyar adófizetők. Pedig Rákay eddig nem filmes kvalitásairól volt ismert. Schilling bejegyzését azzal kezdi, hogy „A fasiszta pártok legfőbb követelménye a hűség. Ha bármire hajlandó vagy a pártodért, akkor a párt sem felejt el téged.”

Ezután feleleveníti a Rákay Kálmán néven született médiaszemélyiség életének főbb állomásait, a Z+ zenecsatornát, és a későbbi sikerektől nem feltétlenül független, nyíltan vállalt Fidesz-szimpátiáját. Legutóbb a közösségi médiában aktív, ahol a kormánypropaganda üzeneteit közvetítő videóihoz a Megafon vásárol vagyonokért látogatottságot, töméntelen Facebook-hirdetés révén. 

„Philip tehát soha életében nem forgatott filmet, sőt egyáltalán nem hozott létre semmiféle művészeti produktumot, most mégis annyi pénze lett hirtelen vágyai kielégítésére, amennyit még soha egyetlen magyar filmes sem kapott az elmúlt 100 évben. (Így van se Fábri, se Szabó, se Sára, se Jancsó.)” – von konklúziót Schilling.

A 4,5 milliárdból a rendező szerint tíz normális magyar film jönne ki, ez a Petőfi-film viszont „a kultúrtörténet nagy süllyesztőjében” fogja végezni. „Aminek nyoma marad az a hatalmas, szemérmetlenül hatalmas fizetés. Épülnek új házak, birtokok, istállók és medencék. Rákay Philip és legközelebbi barátai ebből a buliból több száz milliót fognak leakasztani, és mit sem törődnek azzal, hogy maga a film egy-két éven belül egyszerűen eltűnik, senki nem fog rá emlékezni, még azok sem, akik részt vettek a létrehozásában.”

„Erre az ajánlatra nem fog nemet mondani senki. Se színész, se rendező, se tervező, se technikus, se senki. Ezt a filmet mindenki örömmel fogja csinálni, mert nagyon, nagyon jól fog fizetni. És tudjátok mi lesz utána az általános közérzet? Hogy jó volna még ilyet... Még… Még több huszár, még több ágyúcső, még több bájos dekoltázs és modoros főhajtás. Még több semmitmondó pénzszivattyú, fényesre sikált történelmünk mákonyos lenyomatai, ügyetlen kardsuhogások, árokparti szalonnarágcsálás, buja hempergés a szalmabálán, meg a háromcsillagos vidéki panzióban, pipadohány vagy szivar, nemzetiszín kulacsokból kicsorduló drága whisky, ne szólj senkinek komám, állj közénk, sodródj te is az árral, van itt hely bőven, soha rosszabb ne legyen, mindig csak előre, sohase hátra, dalold te is, mert figyelnek!” – írja posztjában Schilling Árpád, aki Petőfi A kutyák dala című versével zárja, aminek ez az utolsó versszaka: