Szent reformátor volt

Témaválasztása alapján akár a nyolcvanas években is nyugodtan leforgathatták volna Eperjes Károly filmjét, a Magyar passiót – olvashattuk a meggondolatlan mondatot nemrég egy kritikában. A szerző arra hivatkozott, hogy bíráló filmet már akkor is lehetett készíteni a Rákosi-rendszerről. Egyet felejt el: egyáltalán nem volt mindegy, hogy milyet. A rendek működésének betiltását, a szerzetesek üldözését nem lehetett tragédiaként ábrázolni; azért sem, mert a megmaradt négy szerzetesközösség működésének alapja, az 1950-es, a katolikus klérusra kényszerített szerződés lényegi eleme volt az állam és az egyház viszonyának.

Hét vértanú

Eperjes nem véletlenül állíthatta filmje középpontjába a ferenceseket. A rend 1945-től kezdve különösen megszenvedte a szerzetesi életeket is követelő keresztényüldözést. Körösztös Krizosztomot 1944 októberében jugoszláv partizánok kínozták halálra, az összevert Kovács Kristófot néhány nap múlva lőtték agyon, Hajnal Zénót 1945 húsvétján egy plébánossal együtt végezték ki bolgár katonák Gyékényestől nem messze. A Kiss Szaléz-féle „összeesküvésben” való részvétel ürügyén tartóztatták le Lukács Pelbártot, a szovjetek tízévnyi kényszermunkára ítélték. Gyógyszereit megtagadták tőle, 1948-ban kegyetlen szenvedés után halt meg. Szintén embertelen körülmények között halt meg az 1950-ben ugyancsak Hatvanból elhurcolt Kriszten Rafael, akár a súlyos bántalmazások következtében rabkórházba került Károlyi Bernát. (Sorsukra Kálmán Peregrin ferences szerzetes tanulmányai hívták fel a közvélemény figyelmét.) A hetedik vértanú Kiss Szaléz.

• Ki is volt Kiss Szaléz?
• Mi volt a története?

A teljes írást a Magyar Hang december 3-án megjelent 2021/49. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!