Reneszánsz ihletésű nőalakok, napbarnított, barázdált arcú parasztemberek, a Kádár-kori Pest presszóiban elrévedezők, kirakatot bámuló embertömegek, lecsupaszított kirakatbabák, meztelen modellek, megfáradt ingázók, kocsmában könyöklők, palóc asszonyok, nagyvárosi lányok.
Czene Béla zsánerképeinek alakjai ők, a huszadik század második felének hétköznapi figurái, akikre a maguk egyszerűségében és esendőségében is érdemes odafigyelni. Czene Béla (1911–1999) festészete ennek ellenére már saját korában sem kapta meg a kritikusoktól a neki kijáró figyelmet, halála után pedig szinte feledésbe merült életműve, pedig a maga nemében páratlan alkotásokról van szó, radikális ideológiai pálfordulásai miatt ráadásul életműve a huszadik századi magyar történelem tökéletes lenyomata. Sok év késéssel neve talán most mégis bekerülhet a köztudatba: Janikovszky János, a Móra Kiadó igazgatója régóta gyűjti Czene Béla alkotásait, kollekciójának legizgalmasabb képeiből a budapesti Kieselbach Galériában nyílt kiállítás, de ezzel egy időben egy Czene-monográfia is napvilágot látott a Móra gondozásában, melyet Molnos Péter jegyez.
• Olaszországból hazatérve miért terelődött figyelme a magyar eredetmítosz felé?
• Miért vált mégis a kommunista ideológia hívévé?
• A szocialista erkölcsök fellazulása miként hatott művészetére?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
