Egyre több komolyan vehető kutatási eredmény lát napvilágot arról, hogy a hangnak lehet valami szerepe a növények közötti kommunikációban. Bár ez még mindig meglehetősen ellentmondásos terület, például azért, mert még senki sem találta meg a növények „fülét”, tehát azt a szervet, amivel esetleg érzékelhetnék az akusztikus ingereket, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy a növények aktívan hangot adhatnak ki, és a hangok hatással lehetnek a viselkedésükre. Egy barcelonai kutatócsoport például néhány évvel ezelőtt kimutatta, hogy ha hangos zajt játszanak le a növényeknek, akkor növekszik a szárazságtűrő képességük. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a növényvilág egyáltalán nem olyan néma, mint azt eddig gondoltuk.
A Tel Aviv-i Egyetem evolúcióbiológusai felfedezték, hogy a paradicsom- és dohánynövények pukkanásszerű ultrahangokat bocsátanak ki. Ha jó bőrben vannak, nem szenvednek hiányt semmiből és nem sérültek meg, akkor ritkán pattognak (óránként kevesebb mint egyszer), viszont ha stressz éri őket, például kiszáradnak vagy letörik egy hajtásukat, akkor előfordul, hogy szinte percenként (óránként 30-50 alkalommal) pattognak. Egy hangadás során egymás után sokszor hallatnak pattogó hangot, írja a Guardian.
Minthogy ultrahangokról van szó, az ember számára e hangok nem hallhatók. Az ember hallástartományának felső frekvenciahatára nagyjából 20 kiloherz, de e pukkanásszerű hangok 40-80 kiloherzesek, tehát nagyon magasak. Viszont vannak állatok, például egyes rovarok vagy rágcsálók, amelyek képesek ebben a tartományban is hallani, és maguk is bocsátanak ki ehhez hasonló frekvenciájú hangokat. Így nem kizárható, hogy ők hallják a növények pattogását, és esetleg figyelembe is veszik a viselkedési döntéseikben. Sőt, az is elképzelhető, hogy más növények is hallják e hangokat, és így értesülnek például a szomszédra ható stresszről.
De ez utóbbi lehetőségek csak spekulációk. Egyelőre mindössze azt sikerült bizonyítaniuk a kutatóknak, hogy a növények pattognak (e hangokat ahhoz hasonlítják, mint amikor az ember végiggyalogol a kiterített bubifólián), és a hangadás függ a stresszszinttől. Ezt nem valami nevetséges helyen közölték, hanem a Cellben, ami a világ egyik vezető tudományos folyóirata. Minthogy manapság egyetlen kutatásból sem maradhat ki a mesterséges intelligencia, itt is alkalmazták: megtanították a számítógépet, hogy ismerje fel a növény stresszeltségét a hangjai alapján, és ez ment is neki a véletlennél nagyobb sikerességgel, vagyis a hangokban valóban rejlik információ. E hangok, bár az emberi fül számára hallhatatlanok, egyáltalán nem halkak: a hangerejük összemérhető az emberi beszéd hangosságával.
Arra egyelőre nem találtak magyarázatot, hogy milyen mechanizmussal adják ki a növények a hangot. Elképzelhető, hogy egyszerű fizikai jelenségek révén jön létre, például a növény szállítószöveteiben áramló víz nyomásváltozása okozza. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a növény „akarattal” pattog, ugyanakkor ez nem is feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a hangot érzékelő egyéb élőlények (növények vagy állatok) ebből információt szűrjenek le.
