Az utolsó keresztelő a keresztény Magyarországon

Állampártunk és kormányunk, de az egész magyar közélet a választások után a minden mindegy, az egyszer élünk, valamint a nem eb ura fakó, aki nem pazarol alapján állva elindult a teljes delírium hosszú, kalandos útján. Az ukrán honvédőknek Soltész államtitkár nem kevés, 5 hektó misebort küld az orosz tankok elleni védekezéshez. Erre Gréczy Zsolt megjegyzi, hogy majd a magyar miseborral fogják megáldani a harcba induló ukránokat, „mielőtt tömegsírba kerülnek”.

Mindeközben a nemzetünk egyik legragyogóbb elméje, a NER Teller Edéje, Hollik István az egyik közösségi médiás bejegyzésében korunk Toldi Miklósaként festi le a Dunántúli-középhegység géniuszát: „Csak egy legény van talpon e vidéken!” Egy másik magyar közmondást is ajánlok Hollik képviselő figyelmébe, miszerint „Herélt lovat talpáról szoktak fejni”.

Aztán ott van Lázár János, a NER Kálmán Imre-operettből előugrott mesterséges Rátonyi Róbertje, aki nemrég még azon szörnyülködött, miszerint „nyögte a migránsok bús hadát Bécsnek büszke vára”, most meg a miniszteri meghallgatásán ezt a Bécset és ezt az Ausztriát tartja kívánatosnak beérni a 2030-as esztendőre. (Önöknek nem indul el a fejében önkéntelenül az, hogy „Hányszor mondtam már magamnak…”, amikor megpillantják a zöld posztózakókban meg vadászancúgokban és lovaglócsizmákban parádézó Lázár minisztert? Ha eddig nem, akkor majd eztán.)

• „Miközben az úgynevezett keresztény Magyarország politikai fügefalevél-termék csupán, addig vidéki keresztény közösségeink agonizálnak.”
• „A vasárnapi szentmiséken általában öt fő vesz részt a 3200 lelkes faluban.”

A teljes cikket a Magyar Hang június 3-án megjelent, 2022/23. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!