Erős állam nincs erős önkormányzatok nélkül – vallja Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere. Ezzel egyetért Gémesi György, Gödöllő független városvezetője is, aki arról beszél: az önkormányzatok nem a kormány ellenségei, ugyanúgy 10 millió embert próbálnak kiszolgálni a maguk eszközeivel. De vajon miért lesz mindenképpen szükség még idén arra, hogy a települések pluszpénzt kapjanak a kormánytól? Mennyire tervezhető a települések élete, amikor a kormány egyik napról a másikra hoz egyeztetés nélkül nagy horderejű döntéseket? A polgármestereket páros interjú keretében kérdezte a Magyar Hang. Bár az országos politikai viszályok miatt sokaknak egyáltalán nem tűnhet evidensnek, mégis természetes volt Gémesi György és Cser-Palkovics András számára, hogy vállalják a felkérést. A találkozó helyszíne Székesfehérvár volt, ahova Gémesi polgármester kerékpáron érkezett egyenesen Gödöllőről.
– Mennyire hétköznapi, hogy egy fideszes polgármester és egy független leüljön egymással?
Gémesi György: Szerintem ez nem a Fidesztől vagy más pártoktól függ, hanem az adott polgármestertől. Nekem kormánypárton és baloldalon is vannak polgármester barátaim. Nem a párttagságtól teszem függővé, hogy valaki jó polgármester-e, hanem attól, érti-e a szakmáját. Bár ezt a mostani beszélgetést a Magyar Hang szervezte, egyébként is terveztem Cser-Palkovics polgármestert meglátogatni, hiszen figyelem a munkáját, és örülök, hogy olyan kérdésekben is megszólal az önkormányzatiság hangján, ami azért ma nem szokványos fideszes településvezetők részéről.
Cser-Palkovics András: Köszönöm én is a találkozás lehetőségét. Ha csak a megyei jogú városokat nézzük, mi polgármesterek félévente rendszeresen találkozunk pártállástól függetlenül, tapasztalatot cserélünk. Nem olyan rég járt nálam Pécs polgármestere, de a budapesti főpolgármester is. Vagyis a kapcsolattartás nem áll olyan távol a mindennapoktól, mint azt sokan gondolnák.
– Akkor az országos politikában tapasztalható durva megosztottság nem szivárog le az önkormányzatokhoz?
Cs-P. A.: Már jobban leszivárog, mint szeretném, de még közel sem annyira. Sokszor a lokálpatrióta-érzés felül tud írni pártpolitikai hovatartozást. Nálunk például 85–90 százalékban egyhangú döntéseket hoz az önkormányzat, ez a parlamentben elképzelhetetlen.
G. Gy.: Ma a pártokat az emberek nem szeretik, az önkormányzatok elfogadottsága sokkal jobb, és ez egy nehezen feloldható ellentét. Úgy látom, hogy a nagyobb településeknél a polgármesterek rutinosak, csinálják a dolgukat, de a kistelepüléseknél inkább a politikai igazodási hajlam van meg, mint az önállóságra törekvés. Ez sem tragédia, de akkor a polgármester kreativitása nem tud kijönni, ami kár, mert ez adja a munka sava-borsát. A 33 éves polgármesteri munkám során nekem soha senki mondta meg, hogy mit kell tennem. Ezt az önállóságot szeretem a települési munkában, és szeretném a Magyar Önkormányzati Szövetségen (MÖSZ) keresztül elérni, hogy megmaradjon a polgármesterek mozgástere. A jó párbeszéd persze fontos a kormány és az önkormányzatok között.
– És mennyire jó a párbeszéd ma? Gémesi polgármester a MÖSZ elnökeként még az áprilisi választás után írt levelet Orbán Viktornak, kérve, tekintse partnernek az önkormányzatokat.
G. Gy.: Megvan a párbeszéd fóruma, a Belügyminisztériumban van az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa. Ha bemegyünk, és elmondjuk a szakmai érveket, kedvesek, felírják, de nem történik semmi. Vagyis az egyeztetés főleg a politikai szinteken megy a hovatartozás alapján. A megyei jogú városokkal, illetve a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével (TÖOSZ) egyeztetnek államtitkárok. Igaz, a mostani ciklusban már hozzánk is eljönnek miniszterek: járt a konferenciánkon Navracsics Tibor, és úgy néz ki, eljön Lázár János is.
Cs-P. A.: Az önkormányzati világ szereplőinek elsősorban egymás közt kell egységes álláspontot kialakítaniuk. Mert lehet, hogy az ember több év után ért a megyei jogú városokhoz, de például fővárosi vagy kistelepülési ügyekben nem mernék véleményt megfogalmazni. Ezért fontos, hogy az önkormányzatoknak legyenek szövetségeik, amelyeknek egymással is van kapcsolatuk, mert így tudunk a döntéshozókkal is egyeztetni. Az ilyen, kormánnyal való egyeztetések eredménye volt például a pártállástól függetlenül nagy segítséget jelentő adósságkonszolidáció vagy éppen a Modern városok program. Vannak viszont kérdések, ahol jó lenne, ha a meglévő egyeztetési mechanizmuson belül eredményesebben lehetne képviselni az önkormányzatokat. Hiszek az erős államban, de erős állam nem létezik erős települések nélkül, erős települések pedig nincsenek erős önkormányzatok nélkül.
Cser-Palkovics András és Gémesi György (Fotó: Magyar Hang)
G. Gy.: Mi, az önkormányzatok nem vagyunk a kormány ellenségei, ugyanúgy 10 millió embert próbálunk kiszolgálni a magunk eszközeivel, pénzügyi kereteivel. Ha ez csorbát szenved, nem tudjuk megoldani a feladatunkat. Úgyhogy azt látom, van mit javítani a kapcsolatokon, de erre most van nyitottság, hogy ezt a válsághelyzet okozza-e, vagy egy új önkormányzati stratégiát indított-e el a kormány, azt jelenleg nem tudom.
– Milyen területen kellene a kormánynak jobban hallgatnia az önkormányzatokra?
Cs-P. A.: Nagyon sok ilyen van, például az építésigazgatásban kifejezetten hibásnak látom az erős központosítást. Azt, hogy mi épülhet, és hogyan épüljön egy településen, szerintem a helyi település közösségének kell meghatároznia. Ehhez hozzátartozik az épített környezet mellett a környezetvédelem, zöld környezet is. Ha javasolnom kéne innen, vidékről a kormányzati szintnek, akkor azt mondanám, hogy ebbe a két területbe jobban vonják be az önkormányzatokat. Egyébként nyitottságot látok erre Lázár János és Navracsics Tibor miniszter úr részéről is, és kiemelkedően fontosnak tartom, hogy ők képesek agglomerációs politikában és stratégiában gondolkodni, amit már régóta szorgalmazunk.
– Ha már a zöld kérdések: a TÖOSZ a napokban indítványozta a kormánynál a fakivágást megkönnyítő rendelet visszavonását. Csatlakoznak hozzá? Cser-Palkovics András már jelezte, nem szeretnénk, ha csökkenne a városkörnyéki erdők nagysága.
G. Gy.: Persze. Mi nem fogunk erdőket kivágni, de tény, hogy nem minden terület felügyelete tartozik hozzánk. Mi azt tudjuk megtenni, hogy minden egyes önkormányzati tulajdonú fa állapotát számítógépen követjük nyomon, így csak akkor vágjuk ki őket, ha már balesetveszélyesek. Gyorsan hozták ezt a rendeletet...
Cs-P.A.: Mi sem fogunk erdős területeket tarvágni – főleg azért, mert az elmúlt években éppen, hogy az állami erdőgazdasággal közösen, részben kormányzati támogatásból rengeteg fát, erdőt telepítettünk. A magántulajdonban lévő erdők esetén viszont probléma, hogy túl egyszerű lett az engedélyeztetési folyamat – és lazulhatott a szakmai kontroll, nincs kellően szigorú újratelepítési előírás. Én azt javasoltam, hogy az engedélyeztetési folyamatban az önkormányzat is kapjon szerepet véleményezéssel vagy éppen hozzájárulás kiadásával.
– Hogyan fogadják helyben az ilyen rendeleteket?
CS-P. A.: Az ügy pártállástól függetlenül megmozgatta az embereket, már csak azért is, mert nem volt egyértelmű, hogyan kell értelmezni a rendeletet, és ha jól értem, még ma sem teljesen az (az interjút múlt hét pénteken vettük fel – a szerk.), ami önmagában felvet kérdéseket. Persze vannak félreértések is: a kormányt nem vezette az a szándék, hogy az összes erdő tűnjön el, ráadásul tudjuk, hogy a kereslet megnövekedésével elfogyhat a tűzifa.
Azt érzem, hogy meg lehetne előzni bizonyos konfliktusokat akkor, ha előzetesen tudnánk néhány kérdésről beszélni. Nagyon kevés olyan ügyet látok, amiben ne lenne előbb-utóbb egyeztetés. Olyat többet látok, hogy inkább utóbb van az egyeztetés, mint előbb, és ez okoz félreértéseket. Az önkormányzati hivataloknál óriási szakmai tudás halmozódott fel – és nem a polgármesterekre gondolok első sorban, hanem a hivatalainkra, ahol politikától független szakemberek dolgoznak évek óta a településekért. Ezt a tudást jobban be lehetne csatornázni az állami döntéshozatalba – főleg az előkészítés idején, mert ez egy erőforrás, ami jelenleg parlagon hever.
G. Gy.: Egyetértek. Ezzel nemcsak rengeteg konfliktust lehetne megelőzni, de partnerként is meg tudnák nyerni az önkormányzatokat egy-egy javaslathoz. A minisztériumi íróasztal mögül számokat, görbéket látnak, de hogy mi van a terepen, azt nem tudják. Ha például mi az önkormányzatnál nem készítjük elő a kommunikációs térben is egy fa visszametszését – ami nem a kivágását jelenti, hanem a megújítását – akkor már másnap hajnalban azt olvasom a közösségi médiában, hogy micsoda brutális károkozás történt. A kormányzatnak is fontos lenne a hasonló, előzetes kommunikáció az egyes ügyekben, főleg a mostani időszakban, mikor rengeteg döntést hoznak.
Szerintem rezsiügyben is kapkodás van. Igaz, az önkormányzatok sok mindenre nem látnak rá, de azt tudjuk, hogy helyben sokan nem fogják tudni kifizetni az új árakat. Nem szabadna a helyi szociális helyzet felmérését elmulasztani egy ilyen ügyben. A kataügyben is egyetértek azzal, hogy kedvezőtlen irányba ment el az alkalmazása, de ha csak beledurrantunk a nagyvilágba, és nincsenek előkészítve a törvények, akkor annak nem lesz jó vége. Partnernek kéne tekinteni a szakmát.
Cs-P. A.: Elveszett az a természetes egyeztetési mechanizmus, ami működött addig, amíg sok polgármester egyben parlamenti képviselő is volt. Ekkor még a frakcióüléseken, a szakbizottságokban vagy éppen a parlamenti folyosókon rengeteg információ állt a törvényhozók rendelkezésére – még a döntéshozatal előtt. Ez megszűnt, mikor 2014-ben kimondták, hogy összeférhetetlen a polgármesteri poszt a parlamenti képviselőséggel. Hangsúlyozom: én ezzel egyetértettem, mert külön feladatnak tartom a kettőt, de tény, hogy megszakította a belső információcserét.
– Mennyire tervezhető a települések élete válsághelyzetben, amikor egyik napról a másikra születnek az addigi életet alapvetően megváltoztató döntések, mint a rezsiemelés?
G. Gy.: Év közben nagyon nehéz túlélni az előzetes egyeztetés nélkül hozott döntéseket. Ezek számomra nehezen tolerálhatók, mert utána nekünk kell konfliktust vállalni a lakosokkal, és azt mondani, hogy akkor bizonyos utcákat most kiveszünk a fejlesztésekből, mert nincs pénz. Ugyanis mi januárban döntünk a költségvetésről, és az alapján megyünk egész évben. Ezt nem könnyű év közben módosítani, és olyan sincs, hogy csak úgy extra hitelt veszünk fel. A kata kérdése például nemcsak az egyéni vállalkozónak probléma, nekünk is: rengeteg katás beszállítónk van, de a mi véleményünket senki sem kérdezte meg a módosítást megelőzően. Most viszont két lehetőség lesz: vagy azt mondja a vállalkozó, hogy a korábban vállalt összegért nem végzi el a munkát, vagy azt, hogy fizessünk érte többet. És akkor ne is beszéljünk az inflációról vagy a folyamatban lévő beruházások építési költségének emelkedéséről.
– Az, hogy az önkormányzatok kikerültek a rezsicsökkentés hatálya alól, mekkora terhet ró majd a településekre?
G. Gy.: Nem tudom, hogy Székesfehérváron hogy van, de én a mai napig nem látom át, mi lesz a számlánkon, mert nem tudjuk rendesen értelmezni a rendeletet. Hiába igyekeztünk az elmúlt években korszerűsíteni intézményeink – óvodák, bölcsődék, kulturális intézmények – energiafelhasználását, a hétszeres gázár megfizetése brutális. Vagy mi lesz, ha a szolgáltató azt mondja, hogy a mostani, közbeszerzésben foglalt áron nem hajlandó tovább biztosítani az áramot? Az pedig külön kérdés lesz, hogy amikor októberben kijönnek az energiaszámlák, hányan fognak segélyért jönni hozzánk. A polgármesterek persze úgy tervezik a költségvetést, hogy legyen benne puffer, hiszen bármi történhet, kérdés, mire elég, ha bajba kerülünk.
Cs-P. A.: A megyei jogú városok esetén ki merem jelenteni, hogy soha annyi fejlesztési forrást nem kaptak ezek a városok pártállástól függetlenül, mint 2010 után. Sem a pandémiáért, sem a háborúért, sem az energiaár-robbanásért nem a kormány felelős, de ezek mind hatnak a településekre is. Nem lehet elvitatni, hogy az államnak is joga van válsághelyzetben lépéseket tenni a finanszírozhatóságért. Mondok egy konkrét számot: nálunk több mint 21 ezer távhővel fűtött és több mint 18 ezer távhővel meleg vízhez jutó otthon van. Ennek a gázmennyiségnek az ára tavaly 5 milliárd forint volt, most 17 milliárdért tudtuk ugyanezt beszerezni az idei évre, de ha a mai piaci áron kellene szerződnünk, az már több mint 30 milliárd forint lenne. Ez csak egyetlen város egyetlen gázbeszerzése, szorozzuk ezt fel az országra, és gigantikus állami költségek jönnek ki. Mindezek úgy, hogy közben a távhő, a víz és a hulladékkezelés lakossági árához tíz éve nem nyúlt a kormány.
– Szükség lesz arra, hogy az állam segítséget nyújtson az önkormányzatoknak már idén?
Cs-P. A.: Igen. Az önkormányzatoknál jelentős kiadásnövekedés lesz 2022-ben. Még folyamatban vannak a közbeszerzéseink, ezért egzakt számokat nem tudok mondani, de eddig azt látjuk, hogy az intézményrendszerünk 600-700 millió forintos számlája 2,5 milliárd forintra fog ugrani. Hasonló arányú kiadásnövekedés szinte biztos, hogy minden más településen is meg fog jelenni. Szerintem amire a pandémia rávilágított – a mostani helyzet meg főleg –, hogy a fejlesztéspolitika mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a működtetés és üzemeltetés stabilitására, mert a mostani összegeken az adott szolgáltatásokat már nem tudják elvégezni az önkormányzatok. Ami a lakossági fogyasztást illeti, szerintem az igazság pillanata szeptemberben jön el. Az önkormányzatok ugyanis nem látják az egyének áram- és gázszámláit. Mi most Fehérváron kidolgoztunk egy rezsitámogatási rendszert, de azt is bejelentettük, hogy ezt még korrigálhatjuk az őszi adatok fényében. Szerintem ez az államra is igaz, és teljesen biztos vagyok abban, hogy október–november körül szükség lesz a szabályozás finomhangolására.
G. Gy.: Szenvedünk a szolidaritási adótól is: jövőre már 217 milliárd forintnyi befizetést vár el a kormány az önkormányzatoktól, ez nemrég még 80-90 milliárd volt csak. Erről is kellett volna egyeztetni, mert így ebben a formában ezzel levágja az „aranytojást tojó tyúkot”. Mi Gödöllőn például már nettó befizetők vagyunk, vagyis több adót adunk be az állami kasszába, mint amennyit a feladatokra kapunk. De említhetném a fővárost is, amely a legnagyobb gazdasági erőtér – azt sem szabadna megölni, nagyobb mozgásteret kéne adni neki, hogy még többet termeljen.
Cs-P. A.: Az előző években, ha nőttek is bizonyos költségek, a gazdasági növekedés nagyobb volt, így nőhetett a mozgástér a településeknél pártállástól függetlenül. A szolidaritási adó viszont problémás, mert a gazdasági növekedést teljes egészében el fogja vinni jövőre. Így feltehetjük a kérdést: érdekelt-e egy önkormányzat a gazdaságának, iparának fejlesztésében, ha annak terhei – mint például a közlekedési problémák, a környezetre gyakorolt negatív hatás – helyben megjelennek, de az abból fakadó haszon nem?
– Van arra nyitottság a kormányban, hogy idén plusz anyagi segítséget adjon az önkormányzatoknak, jövőre pedig átgondolja a szektor finanszírozását?
Cs-P. A.: Én is szerencsésebbnek tartanám, ha bizonyos rendszert átalakító döntésekről időben tudnánk, és az év fordulójával lehetne őket meghozni. Mi nagyon kevés helyről jutunk bevételhez, nincs akkora mozgásterünk, mint az állami költségvetésnek. Viszont aláhúznám: abszolút megértő vagyok azzal, hogy a mostani helyzet miatt lázas munka folyik a Pénzügyminisztériumban a költségvetési egyensúly megtartásáért. De akkor a kérésem, hogy ez fordítva is működjön, és amikor majd odamegyünk szeptember–október környékén a konkrét számokkal, akkor legyenek olyan területek, ahol tudunk kapni kiegészítő forrásokat. Bízom benne, hogy lesz erre nyitottság. Az elmúlt években is volt, hogy plusz működési támogatást kaptak az önkormányzatok a kormánytól.
G. Gy.: Hasonlóan gondolom: a kivéreztetett önkormányzati rendszer nem tud úgy biztonságot adni a lakóknak, mint amit egyébként el lehetne várni. Nemcsak a finanszírozást, de a feladatmegosztást is át kell gondolni az állam és az önkormányzatok közt. Hagyni kell szabad mozgásteret az önkormányzati testületeknek, hogy lássák értelmét a munkájuknak.
Cs-P. A.: Nem válhatunk tanácsrendszerré.
G. Gy.: Én is ezt akartam mondani. A politikai hatalom megtartásának is vannak eszközei, ez nem kérdés, de ott is vannak bizonyos keretek, amin túlmenni már kontraproduktív. Közös érdekünk, hogy az ország egy ilyen válságos helyzetben is fennmaradjon, versenyképes legyen, és az emberek ne azt érezzék, hogy gyengék és elhagyatottak, hanem azt, hogy aktív részesei a kiút megtalálásának. Ez önkormányzatok, lelkes polgármesterek nélkül nem fog menni. Azt gondolom, ha valóban érdemi párbeszéd van, nagyon sokat hozzátehetnek a települések egy kormány sikeres működéséhez, és lehűthetik a sokszor a politika által hergelt kedélyeket, mert azok nagyon gyorsan fel tudnak pörögni, és a végén egymásnak esnek az emberek. Nekünk nem ez a célunk, hanem a közösség békés egymás mellett élése. Éppen ez az önkormányzatok egyik legnagyobb kihívása ebben a mostani nehéz helyzetben, hogy ne essen szét a közösség. Ehhez kell a sport, a kultúra, a közösségi élmények. Ha nem tudunk minőségi szolgáltatást biztosítani az embereknek – például a kulturális intézményeket fenntartani –, akkor ennek a közösségek látják kárát.
– Hogyan hatna a településekre, ha nem érkeznének meg az uniós támogatások?
CS-P. A.: Anélkül, hogy igazságot kívánnék tenni az országos pártpolitikai vitákban, szeretnék mindenki felelősségére rávilágítani abban, hogy ha nem jönnek források Magyarországra, akkor végső soron a települések esnek el tőle. Például mi tele vagyunk már előkészített energiahatékonysági pályázatokkal, beruházásokkal, itt kőkemény pénzekről van szó. Ha a mi városunk mindent teljesít az unió irányába, akkor joggal várjuk el mi is ennek ellentételezését. A települések érdeke, hogy mielőbb megérkezzenek ezek a források.
G. Gy.: Utóbbit én is többször elmondtam, de például Karácsony Gergely főpolgármester is igyekezett mindent megtenni a kapcsolatain keresztül, hogy hozzájussunk a pénzekhez. Gödöllőn is sokat számítanának az uniós pénzek az energiahatékonyság fejlesztésében, de például hozzájárulnának a finanszíroznánk a vízelvezetéssel, járdaépítéssel, közlekedéssel, útépítéssel kapcsolatos projektekhez is, ráadásul részben béreket is lehetne finanszírozni belőle.
– Elképzelhetőnek tartják, hogy megszűnjön a közvetlen polgármester-választás?
Cs-P. A.: Nem tudok ilyen felvetésről, de én határozottan a közvetlen polgármester-választás híve vagyok.
G. Gy.: Én is a közvetlen választás híve vagyok.
Cs-P. A.: Éppen azért kell a polgároknak közvetlenül választaniuk a településvezetőket, mert ez nem egy pártpolitikai munka. Mindenki tudja, hogy én tartozom egy politikai közösséghez, de polgármesterként nem a Fidesz érdekeit képviselem, hanem minden polgárét. Egy polgármester sem tud sikeres lenni, ha csak pártpolitikai alapon akar vezetni egy települést.
– Arra sose gondolt, hogy inkább kilépjen a Fideszből, és független legyen?
Cs-P. A.: Én ’89 decemberében, fiatalon léptem be a Fideszbe. Akkor sem a kilépésben látom a megoldást, ha vannak vitáim, amelyeket fel is vállalok a nyilvánosság előtt. Közben pedig nagyon sok dologgal egyetértek, amit a kormány csinál. De a lényeg, hogy én nem a Fideszre tettem esküt, hanem Fehérvárra.
G. Gy.: A polgármesterek szerepét éppen hogy erősíteni kell, mert vannak testületek, ahol a településvezetőt foglyul ejtették bizonyos gazdasági érdekek vagy pártpolitikai befolyások mentén. Például Eger nem tud kijönni ebből. Szerintem segítene ezen, ha a polgármester vétóját a testület csak kétharmados egyetértéssel tudná lenyomni, hiszen ha a településvezetőnek nincsen nagy többsége, előfordulhat idővel, hogy egy-két képviselője átmegy az ellenzékhez, és akkor máris kisebbségbe szorul.
– Arról mit gondolnak, hogy előre hozták az önkormányzati választásokat?
G. Gy.: Nem tudom, ebben lesz-e vitánk, de én nagyon rossz döntésnek tartom. Ha még fél évig ott ül a képviselő-testület élén egy polgármester, akit leváltottak, akkor az a település szét fog esni. Ha nem erős a polgármester, nem tiszteli a képviselő-testület, a hivatal, de a polgárok sem.
Cs-P. A.: Egyetértek. Abban van ráció, hogy egymást követő néhány hónappal ne legyenek újra választások, nemcsak az anyagi költsége miatt, hanem azért sem, mert egy választási kampány szükségképpen nem az összefogásról szól. Szerencsésebbnek tartottam volna, ha eleve úgy választanak most a magyarok 2024 őszén polgármestert, hogy annak a mandátuma 2029 tavaszáig tartson. Így viszont nem tudom, hogy lesz-e elég önmérséklet a testületekben, hogy fél évig működtessék azokat a településeket is, ahol leváltják a képviselőket. Ráadásul, ha van egy országos, sőt azon is túlmutatóan tematizált választás, mint az európai parlamenti, és van mellette egy helyi is, akkor szükségszerűen az előbbi kampány fog dominálni, ami romboló hatással lesz a közösségekre hosszú távon.
– Végül: hogyan készítik fel a városaikat a forró, vízhiányos nyarakra?
G. Gy.: Gödöllő speciális helyzetben van: agglomerációs település, ahova rengetegen kitelepültek Budapestről. Így ahogy Solymáron, úgy nálunk is volt vízkorlátozás. Nemrég volt ennek kapcsán egyeztetés is a minisztériumban, hogy legyen egységes a szolgáltatás, mert most van, ahol állami, van, ahol önkormányzati kezekben vannak a helyi vízhálózatok üzemeltetése. A TÖOSZ szerint ez jobb helyen van az önkormányzatoknál, és annyiban egyet értek ezzel, hogy ha van forrásuk, azt tényleg be is fogják tenni a fejlesztésekre vagy az amortizáció megállítására.
Fontos az is, hogy ne olyan legyen a vízszolgáltatás az ára, amiből nem jön ki még a működés fenntartása sem, ezt igenis ki kell fizetni, aki pedig ebben segítségre szorul, azt a szociális rendszeren keresztül kell megtámogatni. Nálunk két tó is kiszáradt, a Malom-tó viszont például azért van életben, mert tisztított városi szennyvizet is vezetünk bele. Elképesztő fontos lenne a Magyarországon átfolyó vizeket visszatartani.
Cs-P. A.: Valóban kulcsfontosságú a vizek megtartása. Nálunk van „Virágos Fehérvár” program, amelynek keretében virágokat, növényeket adunk a lakóknak, akik vállalják, hogy ezt elültetik és gondozzák. Ezt komposztládákkal egészítettük ki az elmúlt években, de eldöntöttük, hogy csapadékmegtartó edényeket is fogunk biztosítani.
G. Gy.: Az állampolgárokat arra is meg kell tanítani, hogy ha jelezzük, hogy vízkorlátozás van, akkor ne használja az öntöző rendszert, és hiába írja ki Facebookra, „hogy akkor fizesse ki a Gémesi a frissen telepített füvemet”. Én sem locsoltam a füvemet, és az is kiszáradt. Fontos lenne abban is segíteni őket, hogy tanulják meg tárolni az esővizet, és ne ivóvízzel öntözzék a kertet. A vízgazdálkodást is keményen át kell gondolni.
Cs-P. A.: A vízmegtartásnak van egy olyan része is, amiről ritkábban beszélünk, de van rá nálunk egy működő példa, ez pedig a szennyvíztisztítás. A mi stadionunkat sokáig mindenki Sóstói Stadionként ismerte, mert az épület mögött van két nagy tó, az egyik gyakorlatilag teljesen kiszáradt, a másik pedig majdnem. Elnyertük a kormány támogatását ahhoz, hogy ne csak stadionfelújításban gondolkodjunk, hanem a stadionnal együtt teljes városrész-rehabilitációban, így ezzel a projekttel meg tudtuk megmenteni ezt az országosan is kiemelkedő természetvédelmi területet. Ennek kulcsa volt, hogy egyrészt a stadionból, annak épített környezetéből összegyűjtjük az esővizet és belevezetjük a Sóstóba, emellett pedig a szennyvíztelepünkről is odaengedjük a tisztított, erre alkalmassá tett vizet. Ivóvíz ebből persze nem lesz, de csodálatos élővilág alakult itt ki, és a nyár szárazságától függetlenül stabil a vízszint.
Ez a cikk a Magyar Hang 2022/34. számában megjelent interjú bővebb változata.
