Napjaink legjobb sci-fije úgy nyúl a közéleti kérdésekhez, ahogy nem sokan képesek

Nemsokára itt a nyár vége, a nagy háborús infláció és a várható fűtési gondok közepette szinte észrevétlenül valami olyasmi közeleg, amire lassan ötven éve nem volt példa: egy emberek szállítására fejlesztett eszköz fog útjára indulni a Holdig. Az amerikai űrhivatal, a NASA által kifejlesztett új rakétarendszer (Space Launch System, SLS) a majdani asztronautákat szállító Orion űrhajót teszteli a Hold körüli pályán. Az Apolló ikertestvéréről elnevezett Artemisz űrprogram nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy újra embereket juttasson el égi szomszédunkra, köztük az első nőt és az első színes bőrű űrhajóst. A NASA legfrissebb közleménye szerint a felkészülés az Artemis-I-küldetésre a végső fázisába ért, a szakemberek az SLS-t a startra készítik fel, és ha minden a terv szerint alakul, augusztus 29-én útjára is engedik a rakétát.

Hasonló észrevétlenséggel született meg az a sorozat is, amely e felvezető után talán nem is lehetne aktuálisabb. Az Apple által gyártott, az Apple TV streamingszolgáltatónál elérhető For All Mankind (Az emberiség nevében) című sorozat erősen kezd: mi lett volna, ha 1969-ben a Szovjetunió kozmonautái egy hónappal hamarabb szálltak volna le a Holdra, mint az amerikai asztronauták? Nemcsak a történészek tudják, hogy a történelemben okafogyott kérdés a „mi lett volna, ha...”, ám mégis mindig izgatja az embert egy-egy ilyen fajsúlyos felvetés.

• Miért olyan sikeresek az alternatív történelmi filmek és sorozatok?
• Mik a For All Mankind sikerének összetevői?
• Ki mindenkit csábított el a történelem „áthangolása”?