„Soha nem volt nagyobb írói szabadság Magyarországon, mint az ötvenes évek elején”

Van egy, első hallásra mindenkit meghökkentő mondásom: soha nem volt nagyobb írói szabadság Magyarországon, mint az ötvenes évek elején – többek között erről beszélt lapunknak Kabdebó Lóránt. Az irodalomtörténész augusztus 9-én töltötte a nyolcvanötöt, ennek alkalmából beszélgettünk vele örmény felmenőkről, Szabó Lőrinc életéről és arról, hogyan emlékszik az 56-os forradalomra.

Kabdebó lapunknak kifejtette, az ötvenhatos forradalom után több mint évtizedig vidéki középiskolai tanár maradt. Utána a Petőfi Irodalmi Múzeumot segíthette „a távozó nagy nemzedékek megbecsült otthonává, legnagyobb íróink élettitkainak megszólaltatójaként, Ottlik, Szentkuthy, Határ Győző, és mellettük a tragikus sorsú Orbán Ottó és Utassy József életvallomásának meghallójaként.”

Hozzátéve, hogy ha már a politikát is bele kell kevernie, hát a rendszerváltó konferenciák szervezőjeként, majd a Miskolci Egyetem Bölcsészkarának alapítójaként „éppen az 1998-as kormányváltás idején az előző miniszter terjesztette fel a tiszti keresztet számomra, amelyet az új miniszter adott át. És ezzel vissza is térhetek Szabó Lőrinchez: hozzáértők ítélkeztek, habár ellenkező véleménnyel éltek, hiszen az egyiknek nagyapja, az Ínyesmester volt a költő-újságíró baráti főnöke valaha, a másik pedig magyar szakosként a költőről írt dolgozatot egyetemistaként.” A felterjesztő Magyar Bálint SZDSZ-es politikus nagyapja ugyanis Magyar Elek gasztroíró, aki Ínyesmester álnévvel jegyezte cikkeit. Magyar utódja a miniszteri poszton pedig a fideszes Pokorni Zoltán volt.

• Miért látja az 50-es évek elejét az írói szabadság korának?
• Valóban Kabdebó Lóránt dédnagyapja vágta le Rózsa Sándor fejét?
• Miért nem tudta meggyőzni később ön Latinovitsot, hogy mondja el a rádióban a Semmiért egészen-t?
• Mi a helyzet a Szabó Lőrinccel szemben vádként emlegetett antiszemitizmussal?