Mélyszegénységből érkező kamaszokat dolgoztatott fillérekért egy ócsai vállalkozó, a fiúk azt sem értették, mi ezzel a baj. A kizsákmányolás különböző formáitól ma is tízezrek szenvednek Magyarországon.
Kétszintes családi ház előtt állok Ócsán, a Halászy Károly utcában – az ingatlan mögött romos melléképület húzódik, a kerítésnél jobb napokat látott furgonok, autók sorakoznak. Nagytestű kutya rázza a kerítést, zihálva, hisztérikusan ugat, hátha előjön valaki. Többszöri csengetés és hosszú percek után végül egy alacsony, idős férfi nyit kaput: tanácstalanul és kissé gyanakvóan méreget. – A Tibor nincs itt. Mióta bevitték a rendőrök, nem láttam. Lehet, hogy nem is engedik már haza – mondja.
Sándor – mint kiderül, így hívják beszélgetőtársamat – ennek nagyon nem örül. Vagy hét éve lakik már a Főnöknél, Tibornál, és most nem tudja, mi lesz vele. Mennie nincs hova, legfeljebb az utcára, ha itt már nem maradhat; beszélgetés közben akkurátusan kigyomlál egy árva gazt a kapu előtt; mindenki láthatja, ő most is rendben tartja a ház környékét.
• Hogyan dolgoztatták Ócsán a kamaszokat?
• Mennyien élhetnek itthon „házi rabszolgaként”?
• Miért nehéz ezeket az eseteket felszámolni?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
