Megjöttek az influenszerek

Idilli nyári kép: a valószerűtlenül kék égbolton vattacukor-bárányfelhők úsznak, a nem is annyira távoli hegyek sziluettje előtt szürkészölden csillog a folyó csíkja, a tücskök és a kabócák versenyt ciripelnek, a levegő nem rezdül, a strand felől pancsolás önfeledt hangja hallik. A falu keskeny utcácskáin egymást kerülgetik a turistaszezonban megnövekedett forgalomban araszoló autók és a korszerű, nedvességszívó anyagból készült ruhába öltözött biciklisek. Meleg van, de nem fullasztó, szokványos nyári idő.

A falu szélén, a fagyizó környékén különösen fölgyülemlik a tömeg. Túl azon, hogy időről időre fölbukkan az ország legjobb fagylaltozóit fölsorakoztató listákon, nemrég külön cikk is megjelent erről a helyről egy népszerű hírportálon. Van, aki kimondottan miatta ruccan át a folyópartról ide. A környéken képtelenség parkolni, a kerthelyiségből az utcáig ér a sor. Bent se találni helyet, sokan a kerítésnek dőlve nyalják a legkülönfélébb ízvariációkban kínált, jéghideg édességet. Az ár nem számít, az élmény a lényeg – meg a közösségi oldalra feltöltött fotó.

Az influenszerek kerékpáron érkeznek. Régen faluhelyen biciklinek hívták, de ezt nem lehet csak úgy „lebiciklizni”, akkor már inkább bringa. Rendszeresen karban vannak tartva, tisztítás, zsírozás, olajozás, szervizelés, manapság alap – annak idején nagyanyáink vasparipáit legföljebb pumpálni kellett olykor, a mai járgányokban viszont állandóan cserélnek hol ezt, hol azt. Így lehet növelni a fogyasztást, és fölpörgetni a gazdaságot.