Bartha Ákos Véres város című közelmúltbeli, a Jaffa Kiadó gondozásában napvilágot látott kötete az 1944–45-ös budapesti fegyveres ellenállás történetét dolgozza fel, a korábbi évtizedekhez képest egyértelmű szemléletváltással: nem a magyar fegyveres ellenállás gyengeségét, hanem új adatok, összefüggések felvonultatásával a kérdésben tájékozott olvasót meglepve sokkal inkább az erejét bizonyítja.
Szegény Sipeki Balás Lajoson, az „áruló századoson” még az események után több mint fél évszázaddal is feltűnőek voltak a háborús sérülések: csonka kezét, vörösre égett arcát az ember megrettent tisztelettel raktározta el magában. Sipeki a Kossuth téren lakott egy garzonlakásban. Szemináriumi dolgozat miatt jártam nála, az egyetemi rohamzászlóaljról, a fegyveres ellenállásról kérdeztem. Azt mondta, ő annak idején a nyilas időkben, de Budapest ostromakor sem hallott ellenállási mozgalomról. Ugyanezt állította nem sokkal később a helyét majdnem minden rendszerben megtaláló tábornok is, amikor könyvében leírt „ellenálló csoportjáról” kérdeztem: „Nem, fiatal barátom, Magyarországon nem volt ellenállás.”
Az idős tábornok valószínűleg saját felmentésére mondta, amit mondott: ha nincs szervezkedés, ellenállás, természetesen nem is lehet csatlakozni hozzá.
• Milyen is volt itthon a fegyveres ellenállás?
• Hogyan szerzett magának és csoportjának nyilas karszalagot, jelvényt és sapkát az egyik legismertebb fegyveres cionista ellenálló, Mayer József (álnevén „Megyeri”)?
• Mit lehet tudni a Kisegítő Karhatalmi Alakulatról?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
