Ő volt Göring egyik legfontosabb embere, aki egy csapásra az élet császára lett

Bruno Lohse remek szakember volt, képzettsége pedig szinte pótolhatatlanná tette főnöke, Hermann Göring számára. Lohsénak ugyanis – SS-tagsága mellett – művészettörténeti doktorátusa volt, így ideális ügynökké tette, amikor a francia képtárakat kellett kifosztani, vagy a kisemmizett zsidóktól elrabolt műkincseket kellett érték szerint szortírozni. Lohse azonban, főnökével ellentétben, egész jól jött ki a háborúból, és a háttérben egészen 14 évvel ezelőtti haláláig az erkölcsre fittyet hányó műkincspiac meghatározó szereplője (és haláláig meggyőződéses náci) maradt. Az ő életéről szól a most megjelent, Náci műkincsrablók című könyv.

Bár a túlsúlyos emberek korábban halnak, a bűnös pedig a mesékben mindig elnyeri méltó büntetését, a valóság nem mindig így működik. 2007-ben egy fényűző müncheni lakásban egy 97 éves férfi holttestére bukkantak. Mivel több mint 130 kilós súlya miatt képtelenség volt lecipelni a szűk lépcsőkön, végül ki kellett hívni a tűzoltóságot, hogy létrás tűzoltóautóval, az ablakon keresztül emeljék ki a holttestet. Kevés médiafigyelmet kapott akkor az eset, pedig az illető fontos figura volt: Bruno Lohse műkincskereskedő.

Noha Lohse életének utolsó 60 évét az ismeretlenség homályában töltötte, a második világháború idején ő volt Hermann Göring egyik legfontosabb embere, aki a leigázott országok, illetve főként azok zsidó lakosai műkincseinek szakszerű elrablását bonyolította. 2007-ben valószínűleg már alig valaki hihette, hogy ez az ember még életben van, és Lohsének ez az állapot tökéletes volt. Ő ugyanis a háború után is a műkincsek szürke- és feketepiacának meghatározó alakja maradt, és ebben a világban a túlzott nyilvánosság (még ha az ember történetesen nem is náci), nem kifejezetten kívánatos.

Erről is olvashat a cikkben:
• Hogyan vették el a zsidók műkincseit?
• Hogy úszta meg a háború utáni felelősségre vonást?
• Hogy sikerült feltárni Lohse életét?