Rumour: titkos ajtó, lenyűgöző precizitás, szükségszerűen vastag pénztárcával

Jó adag vakmerőség kell ahhoz, hogy valaki a koronavírus-járvány kellős közepén dolgozzon egy fine dining étterem megnyitásán. Turista sehol, az éttermek csak elvitelre dolgoznak, sorra zárnak be a helyek. Igaz, Rácz Jenő már a járvány előtt nekifogott az itthon meglehetősen szokatlan koncepciójú éttermének, de nagyon kellett bíznia az ötletben neki és persze üzlettársának, Gerendai Károlynak is, hogy nem adták fel az álmot, és másfél évnyi várakozást követően végül májusban megnyílt a Rumour.

Hogy miben lehet újat hozni ezen a területen azon túl, hogy éhes embereket kell jóllakatni? Hát például abban, hogy „titkolják”, hol van az étterem. Az amerikai szesztilalom idején az alkoholra vágyók csak szóbeszéd útján értesültek a zughelyekről – például el kell menni egy szőrmeboltba, és ott egy bizonyos Vinnie felől érdeklődni kitartóan, várva, hogy egyszer csak kinyílik a gin és whisky világába vezető titkos ajtó. Ilyen „speak easy” a Rumour is: nincs fényes portál, nem hirdetik nagy betűkkel az éttermet, hanem egy delikátbolton keresztül jutunk be a helyre, szigorúan előre foglalás alapján, és szigorúan csak akkor, amikorra az időpontunk szól.

A Rumour titkos bejárata (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)

A másik újdonság a „Chef’s table”, tehát séfasztal-koncepció, vagyis az, hogy a vendégek (szám szerint huszonegyen) szó szerint körbeülik a konyhát, és vacsora közben a szakácsok minden mozdulatát látják, ahogy összerakják a következő tányérokat. A séf pedig mindenkihez odamegy, kérdez, alapanyagokról és fogásokról beszél, szóval adott a közvetlen beavatásélmény a csúcsgasztronómia világába.

Milyen volt a két órás, hat fogásos vacsora a Rumourban? Kiderül a teljes cikkből, melyet a Magyar Hang július 30-án megjelent 2021/31. számában találhat meg (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!