Tovább a putyini úton

„A parancsolóknak a hatalmukért minden nap meg kellett küzdeniök. Legtöbbjük komor képpel járt. A mások fölött való korlátlan uralom tudata, amely minden lelket szükségszerűen megnyomorít, úgy eléktelenítette vonásaikat, akár valami fizikai betegség.”

(Illyés Gyula: Puszták népe)

Sokan vélik úgy, és hangoztatják is, hogy a miniszterelnökből időről időre kikívánkozó „őrült beszéd, de nincs benne rendszer” típusú eszmefuttatásaival éppen azok tartalma miatt nem érdemes, sőt nem is szabad foglalkozni. Ebben igazuk is volna, amennyiben a miniszterelnök nem volna országunk miniszterelnöke. És ugyanez nem volna szükségszerű egy úgynevezett, sokat hivatkozott „normális országban”, ámde Hunniánk éppen az Orbán Viktor által kiépített szisztéma okán nem „normális ország”, melyben mindennapjaink szinte minden rétegébe beszüremkedik a mindent mikromenedzselő kormányfő.

Abban a rendszerben, amely ennyire meghatározza az állam polgárainak mindennapjait, és amelyben egyetlen központi szereplő személye ennyire meghatározó, nagyon is releváns, hogy Orbán Viktor mit gondol a világról, vagy legalábbis mit szeretne elhitetni arról, hogy mit gondol róla.

Ezen információhoz pedig földi halandó Tusványos útján juthat. (A kötcsei polgári pikniken is szokott tartani a miniszterelnök világmegfejtő beszédet, de az egyrészt nem nyilvános, másrészt az inkább egy szelíd feladatszabó a holdudvar számára: mit szükséges visszahangozniuk a következő egy esztendőben.) Tusványost az ismert okok miatt az elmúlt két évben nem tudták megszervezni, így Orbán Viktorban idénre sok mondanivaló szakadt benn, a vak is láthatta, sok mindent el szeretne mondani közönségének. Ezt nem is rejtette véka alá a beszéd elején. Pedig a dakota álmoskönyv szerint a közlési kényszer miatti közlés a legtöbb esetben sületlenségi rohamba torkollik.

A teljes cikket a Magyar Hang július 29-én megjelent, 2022/31. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!