Veszprémylászlóbernátozás, a szegény ember weyerbélázása

A Fidesz maradékholdudvara annyira meggyűlölte a 90-es és 2000-es évek liberális értelmiségének módszereit, hogy magáévá tette azokat. Ifjabb olvasóink vagy azon élemedettebbek, akik – nagyon helyesen – nem politikai információkkal tömték a fejüket az említett két évtizedben, nem tudhatják, mi is volt az a weyerbélázás. Ez a terminus technicus azt a – főképp a balliberális értelmiség által a fent idézett évtizedekben űzött – ténykedést takarja, melynek keretében megjelentetünk egy külföldi, rendszerint nyugati lapban egy, a magyar kormányt, avagy magyar politikai szereplőket bíráló cikket, melyet ezt követően idehaza a nagy tekintélyű, megbízható, mértékadó nyugati sajtótermék álláspontjaként szemlézzük.

Maga a kifejezés, a weyerbélázás névadója a ma is aktív újságíró, Weyer Béla, a Hvg 90-es évekbeli berlini tudósítója, aki az ősgeszták szerint a saját, a Süddeutsche Zeitungban, a legnagyobb német országos napilapban megjelent, az Antall-kormányt bíráló írásait ennenmaga szemlézte mint a vezető nyugati sajtótermék álláspontját. Ezt a gyakorlatot nyilván erősen bírálta az akkori jobboldali sajtó, a „weyerbélázás” olyan mély nyomokat hagyott, hogy a mostani fideszes pártmédia is gyakran felemlegeti: találkoztam ezzel a közelmúltban például a Pesti Srácoknál és a Hír Tv-n is.

E ponton érkezünk meg vizsgálódásunk tárgyához, pontosabban személyéhez, bizonyos Veszprémy László Bernát úrhoz. Az illető dolgozott a Századvég egyik leányvállalatánál, valamint írt a Mandinerbe, majd a Rogán Antal kebelbarátjához, valamint Köves Slomó NER-rabbihoz köthető Neokohn főszerkesztő-helyettesévé avanzsált 2019-ben, hogy röpke két év után, egy nácikarlendítős, nyilaszászlós botrány után innen is távozzék. (Nem ő lendített.) Ezen epizódnak még lesz szerepe a történetünkben, ám e ponton most időzzünk el kicsinyt a konvencionális korlátokat már-már lipsi buzgósággal elvető NER-kiadvány szabadosságán: karlendület egy zsidó szellemiségű lap szerkesztőségében? Igazán újító serénység. 

A teljes cikket a Magyar Hang január 14-én megjelent 2022/3. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online.