Vitatható ökopolitika

Nekünk nincs pártunk, azonban van programunk, állítja magáról öntudatosan a Karátson Gábor Kör Harmadik út – ökopolitikai programtöredékek címen közzétett röpiratában. Feladatuknak az ökológiai politika lehetőségének bemutatását és népszerűsítését tekintik. (Pártot nem alapítani olyan fényűzés, élcelődtem még 1989-ben, amit manapság nem mindenki engedhet meg magának…) Céljuk az értelmes egyet nem értés politikai kultúrájának megteremtése, mert úgy gondolják – azaz gondoljuk: a szerzők egyike volnék –, hogy jó döntések csak ott születnek, ahol az érintett helyi (munkahelyi, szakmai, kulturális, stb.) közösségek maguk dönthetnek a jövőjükről, külső kényszertől mentesen. Ehhez pedig előbb egymással kell szót érteniük. Elképzelhető ez nálunk, Magyarországon?

Ennek a próbája lesz a budapesti Kossuth Klubban meghirdetett rendezvénysorozat, melynek egymástól igencsak különböző meggyőződésű résztvevői fejezetenként fogják megvitatni a Harmadik út téziseit. Mindjárt első alkalommal, szeptember 29-én az ökológiai alternatíva („másként gazdálkodás”) képviselőinek és bírálóinak azt kellene eldönteniük, fenntartható-e a szabadkereskedelmi világrend, s hogyha nem, van-e élet azon kívül? Hogy mitől lesz jó a lét, és mi köze ennek az üzleti forgalom mutatóihoz, a fejlődésnek a gazdasági növekedéshez.

A környezettudatos politikai nyilatkozatok a szerzők szerint általában kétfélék: hazugok vagy kétségbeejtők. A hazugok fenntartható fejlődésről beszélnek, elhallgatva, hogy ami ma van, az nem fejlődés, hanem egy civilizáció hanyatlása, amelyet nem fenntartani kellene, hanem új alapokon újjáteremteni. A kétségbeejtők szerint a földi ökoszisztéma összeomlása emberi erővel immár alig fékezhető. Amit a következő évtizedekben még megtehetnénk, az emberiség azt sem fogja megtenni, mert akiknek ez a hatalmában állna, éppen ők az igazi haszonélvezői az erőltetett növekedés – esztelen pazarlás rendszerének. Agymosott alattvalóik pedig el sem tudják képzelni, hogy élhetnének másképpen is. Többé nem beleszólást követelnek sorsuk irányításába, csupán bőséges ellátást.

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 24-én megjelent, 2021/39. számában olvashatja el (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!