Zene a pávatánchoz

Orbán Viktor gyakran használja az ismert szöveget: aki fizet, az rendeli a zenét. Ha azt mondom, az EU és Orbán viszonyában ez a lényeg, akkor itt be is fejezhetném ezt az írást, mindenki ért belőle, aki nem, annak különóra: az EU („Orbánul: Brüsszel”) adja (adná) a pénzt, de ha már így van, akkor a „zenét” is az EU rendeli, azaz ő húzza bele a vonóba a lóvét, és ő mondja meg, hogy milyen muzsika kedves a fülének. Természetesen, mint a legtöbb metafora, egy picit ez is sántít, hisz „Brüsszel” nem ad hoc rendel egy nótát, hanem azt a normális országokban sokak által ismert és bevált muzsikát szeretné hallani a magyar (akárhány tagú) zenekartól, legfőképp a prímástól, amit az EU partitúrájának kottáiból mindenki más képes játszani.

Ezzel le is zárhatjuk ezt a szóképet, aki érti, érti, aki nem, az iratkozzon be egy zeneiskolába, egyúttal egy tánciskolába is, mert a sajátosan magyar, a prímás szájíze szerinti muzsikához a nem túl könnyen elsajátítható pávatánc is dukál, azt már mondanom sem kell, hogy a tánc a kályhától indul, és ha a fűtés nem teljes értékű, ott is ér véget.

Az Európai Parlament hosszú vitájában a Hölvényi György magyar képviselő szájából még az is elhangzott, hogy amit rólunk összehordtak, csupán hungarofób gyűjtemény, ami fölöttébb ostobaság, hiszen nem velünk, magyarokkal vannak problémák, nem mi, „a hunok” okozunk állandósult gondot Brüsszelnek, hanem a nevünkben eljárni igyekvő zenekari tagok, legfőképp a kottájukat író prímásuk, nem kerülhetem meg: prímásunk. Hidvéghi Balázs szerint ez rágalomhadjárat, velük lehet tárgyalni, de „maguk (brüsszeli bürokraták) zsarolni akarnak”. Arról egy szót sem szólt, hogy mi kényszeríti a „zenét rendelő” EU-t a „zsarolásnak” mondott, egyébként jogszerű elvárásokra.