Arról sokan sokfélét írtak-mondtak, ahogyan Gyurcsány Ferenc pár hete megölelte újdonsült képviselőtársát, Ráczné Földi Juditot. Bár az alábbiak nem erről szólnak, azt mégis meg kell jegyeznem, hogy nem vagyok ugyan különösebben ölelgetős fajta, de azért életem során jó párszor öleltem át szüleimet, szerelmeimet, feleségemet, gyerekeimet-unokáimat, gyászoló rokont, gratuláló kollégát, de olyan még soha nem fordult elő, hogy ölelés közben megragadjam a partner két csuklóját, és a háta mögé feszítsem a karjait… Igaz, nem beszéltem meg a gesztust jó előre.
Az ölelgetésnél sokkal kevesebb, sőt szinte semmilyen figyelmet nem kapott az a gyurcsányi mondat, amely még aznap este, az ATV stúdiójában hagyta el a pártelnök száját. Jelesül, hogy „politikusként azt tudom mondani: politikus nem megy bele olyan meccsbe, amit biztosan el fog veszíteni”. Úgy hiszem, hogy ez a tantétel megéri, hogy boncolgassuk kicsit.
Mind történelmi ismereteim, mind magánéleti tapasztalataim arra tanítottak, hogy igenis vannak helyzetek, amikor az ember „belemegy” kilátástalan küzdelmekbe, mert vannak elvei, amelyekben hisz, vagy értékei, amelyekből nem enged, vagy mert azt kívánja a becsülete, olykor tán az adott (vagy csak kimondott) szava. Lehet, hogy ezek az emberek nem tudtak győzedelmeskedni, és hogy elvesztették pénzüket, állásukat, szabadságukat, életüket, de tisztességgel helytálltak esélytelenül is. És övék a dicsőség, függetlenül attól, hogy az egész emberiség vagy egy nemzet, netán csak egy egészen szűk közösség hősei. Ők mutatnak példát, ha Zrínyiként nekirontanak az ellenség százszoros túlerejének, de akkor is, ha nem írnak alá egy kozmetikázott jegyzőkönyvet.
Persze kénytelen vagyok hinni Gyurcsány Ferencnek, aki nyilván gazdag politikusi tapasztalatai alapján fogalmazta meg téziseit. Ráadásul az idézett mondat némiképp hajaz Orbán Viktor azon iránymutatására, amellyel annak idején a magyar nagykövetekkel közölte, hogy nincs többé értékalapú politizálás, csak az érdekek számítanak. Két ekkora talentumnak csak igaza lehet.
A politikusi hitvallások és történelmi tanítások közötti ellentmondás nagyon egyszerűen feloldható: ha az ember a kilátástalanságban is próbál helytállni, de a politikus nem vállal reménytelen harcokat, akkor a politikus bizonyára nem emberből van, legfeljebb úgy néz ki. Lehet, hogy ez túl sommás általánosítás. De – úgy néz ki – nekünk ilyenek jutottak.
