Az 1990 előtti évtizedekben a KGB (szovjet titkosszolgálat) tevékenységére jellemző volt – miként a másik nagyhatalom, az USA titkosszolgálatára is – a globalitás. Ez azt jelentette, hogy a világ minden térségében jelen akartak lenni – többnyire jelen is voltak – azért, hogy minden fontos politikai, katonai, gazdasági stb. értesülés eljusson hozzájuk, illetve az országuk bármilyen érdekét konspiratív módszerekkel érvényesítsék. Az úgynevezett ügynöki felderítés azonban az akkori szövetséges országokkal, a szocializmust építgető államokkal – így Magyarországgal – szemben kevésbé volt hangsúlyos, mint az ellenséges, minimum ellenérdekelt államokkal, az úgynevezett kapitalista világgal elsősorban, másodlagosan a harmadik világgal, többnyire a felszabadult gyarmatokkal kapcsolatban.
Természetesen Magyarországon is előfordultak beszervezett ügynökeik. Itt élő magyar állampolgárok is voltak ezek között, de mint beutazgató külföldiek is – nem is csak szovjet állampolgárok! – gyakran megfordultak nálunk különböző titkosszolgálati feladatokat teljesíteni. Az időpontra már pontosan nem emlékszem – talán az 1980-as évek legelején – gyakran megfordult nálunk egy külföldi kereskedő, aki a Szovjetunióból Izraelbe kivándorolt zsidó volt, és aki hamarosan tovább is állt onnan, majd mint nyugat-európai kereskedő utazgatott hozzánk és bizonyára más országokba is. Mivel tapasztaltunk vele kapcsolatban, a körülményein, magatartásán, stb. több úgynevezett kémelhárítási felismerési jegyet, terveztük az intenzív operatív feldolgozását.
Ezt megelőzően azonban a baráti szovjet állambiztonsági szervtől, a KGB-től információt kértük mint a Szovjetunióból kitelepült zsidóról. A válasz semmitmondó volt, viszont az illető ezt követően elkerülte hazánkat. Ezért a továbbiakban nem foglalkoztunk vele. Nem sokkal később megtudtuk, hogy a volt szovjet, majd izraeli állampolgárt Izraelben őrizetbe vették és börtönbüntetésre ítélték mint ügynököt, aki Izrael ellen is kémkedett.
Általánosnak tekinthető, hogy a titkosszolgálatok az egyes eseti kivételektől eltekintve az ügynöki beszervezéseiket előszeretettel hajtják végre saját bázison, vagyis országuk határain belül, ugyanis ennek kisebb a kockázata. Egy beszervezés megkísérlése bármiféle alapos előkészítés ellenére bizony magában foglalhat jelentős kockázati tényezőket. Ezért fordulhatott elő az, hogy a KGB magyar állampolgárok beszervezését a Szovjetunió területén hajtotta végre, hiszen bőségesen volt lehetősége válogatni az ott tanuló vagy más célból ott tartózkodó magyar állampolgárok köreiből. Ne feledjük, hogy ezek az emberek hazatérve a szovjet diplomával rendre valamiféle fontos beosztásba kerültek, vagyis kedvező hírszerző lehetőségekkel rendelkeztek. Ugyanez volt a helyzet az úgynevezett el nem kötelezett országok szovjet ösztöndíjasaival is. Nem véletlen, hogy azokban a harmadik világhoz tartozó országokban, amelyekben rövidebb-hosszabb időre szovjetbarát rezsimek jöttek létre, ezek vezetői mögött rendre felbukkant a szovjet háttér.
Magyarország hírszerzési szempontból azért nem tartozott a KGB kiemelt érdeklődési körébe, mert itt legálisan hozzájuthattak minden őket esetleg érdeklő adathoz. Itt nem kényszerültek semmiféle konspiratív tevékenységre, hogy a politikai, gazdasági, katonai, stb. adatainkhoz hozzáférjenek. Természetesen voltak kihagyhatatlan lehetőségek, amelyeket a KGB kihasznált, és beszervezett magyar embereket. De közel sem annyit, amennyit egyesek vizionálnak. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy ha valakit például 1980-ban vagy még korábban beszerveztek mondjuk Moszkvában húsz- vagy harmincéves korában, az ma már minimum 60-70 éves lehet, és az esetek többségében a nyugdíjas éveit éli, a hírszerző lehetősége minimum beszűkült. Ha időben valamit érdemes figyelembe venni, azok a rendszerváltozáshoz közeli évek lehetnek, amikor kezdetét vette a szocialistának emlegetett világrendszer összeomlása, és még senki sem tudta, hogy melyik ország merre felé veszi az irányt a csatlósok közül. Akkor bizonyára rákapcsolt a KGB, és akit tudtak, beszerveztek. Közülük a fiatalabbak akár még aktív kémügynökök is lehetnek, akikre szükség is lehet, hiszen megszűnt az akadálymentes hozzáférés az értékes és érzékeny információkhoz.
Minden barátkozás és a bennünket összekötő kényszerű gazdasági kapcsolat ellenére titkosszolgálati szempontból ellenérdekeltté váltunk. Ebből az következik, hogy a KGB utódszervezetei bizony hozzá akarnak férkőzni fontos és esetleg titkos adatainkhoz. Az a törekvésük is megalapozottan feltételezhető, hogy a belpolitikai folyamatokba történő beavatkozás megkísérlése is előfordulhat részükről. Mivel NATO- és EU-tagok vagyunk, akár rajtunk keresztül közvetlenül, akár csak bennünket ugródeszkának használva, igénybe vehetnek ezeknek a szervezeteknek a megfigyelésére, vagy akár az egység megbontására.
Már a mi időnkben érzékelhető volt több, főleg nyugati titkosszolgálat esetében az a tendencia, hogy az operatív tevékenység során egyre jobban favorizálták a korszerű technikai fejlődés által kínált lehetőségeket, és ezzel egy időben az emberi tényező, az ügynökség háttérbe szorulása jelent meg a gyakorlatban. Ez nagy hiba volt, mert a titkosszolgálati tevékenység azok közé tartozik, ahol az emberi tényező megkerülhetetlen. A rendszerváltozás után még rohamosabb, mondhatni robbanásszerű fejlődés következett be a felhasználható technikai tekintetében. Félő, hogy ez még hátrább tolja az emberi tényezőt, ami ismét nagy hiba lenne. Az a gyanúm, hogy ezzel a posztszovjet titkosszolgálatok is tisztában vannak, és az ügynöki felderítést továbbra is elsődlegesnek tartják, bár a korábbiakkal ellentétben ezen a téren a lehetőségeik egyre jobban beszűkülnek.
