Hétfő este Magyarország számára is elkezdődött a 2024-es Európa-bajnokság selejtezősorozata. A Puskás Arénában közel telt ház előtt Bulgária volt az ellenfél – ők már játszottak egy meccset, Szófiában kikaptak egy-nullra Montenegrótól. Bulgáriával szépek az emlékeink: a 2020-as Európa-bajnokság rajtuk keresztül vezetett az út ki a tornára, a pótselejtezőn 3-1-re nyertünk idegenben. Másfelől intő jelt volt, hogy negyven éve (!) nem kezdtünk győzelemmel Eb-selejtezősorozatot! 1983 március 27-én volt ilyen utoljára, akkor 6-2-re vertük Luxemburgot. A magyar szurkolók is készültek egy hatalmas élőképpel és egy bannerrel, amelyen ez állt: Együtt az újabb feledhetetlen európai kalandozásért! A lelátón kirajzolódó szám pedig a 12. játékosra, vagyis a szurkolókra utalt.
A statisztika ellenére tagadhatatlan, hogy hétfő este a magyarok voltak az esélyesebbek, és így kell kezdeni egy esélyes csapatnak: azonnal letámadtuk a bolgárokat, harminc méternél már elveszítették a labdát, és a hatodik percben egy szögletet követő sakk-matt helyzetből vezettünk is Vécsey Bálint góljával: 1-0 ide. (Megjegyzendő, hogy négy napja is egy szöglet-variációból szereztük a győztes gólt). Hat perc múlva már akár kettővel is vezethettünk volna, de Nagy Ádám lövését szép vetődéssel szögletre tolta Naumov.
Egymás után jöttek a helyzeteink, az ellenfél alig ért fel a kapunkig, szóval szépen alakult az este. A huszonötödik percben Szoboszlait rúgták fel a tizenhatos előtt, ideális szögből jöhettünk. A szabadrúgást maga a sértett végezte el huszonhat méterről, a labda megpattant a sorfalon, de pont kipókhálózta a felső sarkot: 2-0! A gólöröm után egyet még kő-papír-ollózott Sallaival – mennyivel jobb ilyenkor csinálni és nem büntetőrúgás előtt!
Sorra jöttek a helyzetek, csak az volt a kérdés, mikor esik a következő gól. Nem is kellett várni a második félidőig: a negyvenedik percben egy gyönyörű akció végén Ádám Martin lőtte ki a hosszú sarkot, 3-0 ide. Ezt már a keménymag sem bírta ünnepléssel, előkerültek a füstbombák. Eldőlni látszott minden – nem is emlékszem, utoljára mikor vezetett a magyar válogatott félidőben három góllal.
Sallai nyitotta meg a hazai helyzetek sorozatát a második félidőben, a léc alá tartó lövést bravúrral védte a bolgár kapus. Teszteltük a halóőrt az 58. percben is, de újra bravúrosan védte Sallai közeli lövését. Újoncot is avattunk: élete első felnőtt válogatott mérkőzésén léphetett pályára Varga Barnabás, a Paksi FC csatára, a hazai bajnokság góllövő-listájának vezetője.
A félidő közepén gólhelyzetecskéig is eljutottak a bolgárok, egy szöglet után Dibusz védett szépen. Nagyon leromlott a hazai játék, sorra vesztettük el a labdákat a saját térfélen, és ezt megérezve a közönség hangos biztatásba kezdett. Rossi is érezte, hogy baj van, kettőt is cserélt: Nagy Ádámot Kleinheisler László, Sallai Rolandot pedig Csoboth Kevin váltotta. Kicsit feljavultunk, a labda legalább nem a mi térfelünkön járt állandóan, de igazi gólhelyzetig mi sem jutottunk el már.
Magyarország-Bulgária 3-0 (3-0)
Puskás Aréna, 65 ezer néző, v.: Halil Umut Meler (török)
gólszerzők: Vécsei (7.), Szoboszlai (26.), Ádám (39.)
Magyarország: Dibusz - Lang, Orbán, Szalai - Bolla (Nego, 87.), Nagy Á (Kleinheisler, 73.), Vécsei (Kalmár, 87.), Kerkez - Sallai (Csoboth, 73.), Szoboszlai - Ádám (Varga B., 59.)
Bulgária: Naumov - Sztojanov, Antov, Galabov, Markov (Petrov, a szünetben) - Petkov, Gruev (Sopov, 85.), Karabeljov (Krasztev, a szünetben), Ilijev - Deszpodov (Kirilov, 57.), Delev (Ruszev, a szünetben)
