A miniszterelnök távolmaradása elgondolkodtató. Pedig akár egyetlen Facebook-bejegyzéssel is nagyot tudott volna lökni a a kisebbségekért indított aláírásgyűjtés szekerén.
Álláspont
A rövid távú pártpolitikai haszonnak később súlyos ára lehet, ha a hatalom elvéti a közösség érdekét szolgáló lépést.
Magukat fősodratúnak tartó kiadványok közölnek olyan anyagokat, amelyeket fénykorában a boldogtalan emlékezetű Kuruc.info illetékese visszaadott volna, és nem azért, mert az anyag nyelvezete túl gyönge.
A járványhelyzet még inkább elidegenítette az Orbán Viktor kormányozta országot az unió főáramától, a Fideszt az Európai Néppárttól.
Egyre többen és egyre hangosabban követelik Kásler Miklós leváltását.
A koronavírus a létezési módunk tarthatatlanságára hívta fel drámai módon a figyelmet.
Nem az ellenzék, hanem a miniszterelnök, illetve a Fidesz háttérhatalma, a kommunikációs agytröszt döntött úgy, hogy a vírushelyzetet a politikai megosztottság kiélezésére használja.
Orbán Viktor szerette volna kitűzni kalapjára hervadó virágként az ellenzéki támogatást is a korlátlan uralmához.
A rendkívüli helyzetben bizalmat kér a hatalom a pártoktól, a sajtótól, az emberektől. Bizalmat, amelynek rombolásában élen járt az elmúlt években.
1848 maradandó alkotása a rendi kiváltságokat megszüntető, jogegyenlőségen alapuló szabad, polgári Magyarország.
Komoly erők mozdultak meg azért, hogy 2022-ben két nagy tömb kíméletlen, árnyalatokat nem ismerő „élet-halál küzdelme” döntse el, ki kormányozza majd négy évig az országot.
Ami az Országgyűlésben történt február 24-én, az mérföldkő a magyar jogállamiság lebontásának szemünk előtt lejátszódó történetében.
A jövőbeni győzelemhez mindkét félnek új ötletekre, fáradságos terepmunkára, hatalmas erőfeszítésekre lesz szüksége.
A gazdasági érdekek mindenek felett – lényegét tekintve ez az alapelv érvényesült a hétfői Merkel–Orbán berlini csúcstalálkozón.
Niedermüller Péternek nem kellett volna mást tennie, csupán annyit mondani: „rosszul fogalmaztam, elnézést”.