Amikor már minden megvétetett, megfőzetett, minden köret odakozmált, minden sütemény széle megégett, minden sült kisült, amikor minden rokon jóllakott és/vagy megsértődött, akkor hirtelen át kellene váltani robotüzemmódból személyességbe.
Álláspont
A miniszterelnök nem csupán a brüsszeli bürokráciával, hanem az uniós tagállamok nagy többségének álláspontjával kerül újra és újra szembe, ami ő és az országa számára aligha biztosít hosszú távon nyerő pozíciót.
Az ősbűnt nem meghaladni, hanem arra hivatkozva újra és újra elkövetni igyekszik a magyar politika. Érdemi vitákban kiérlelt megoldások keresése helyett változó érdekeik szerint rángatják a szabályokat, döntenek emberek, tájak sorsáról. Tehetik, hiszen hagyjuk, hogy így legyen.
A szuverenitásmese álca, a hatalom célja a magyar társadalom belső autonómiájának teljes felszámolása. A háború mindannyiunk ellen folyik.
A miniszterelnök már meg is kezdte a hosszú kampányt, hogy a jövő júniusi kettős választáson végleg elsöpörje az ellenzéket. Mindent meg is tesz érte.
A kormány szisztematikusan vágja el a hazai forrásoktól a számára nem kedves politikai, civil, újabban művészeti szervezeteket, műhelyeket. Most azt is igyekszik megnehezíteni, hogy máshonnan érkező forrásokból próbálják megoldani a működésüket.
Donáth Anna nem hadat üzent, amikor a hazugság kultúrája képviselőjének, egyszersmind lényegében a kormányváltás akadályának nevezte a Demokratikus Koalíciót, csupán egy régóta nyilvánvaló tényt rögzített köntörfalazás nélkül, félreérthetetlenül.
Most úgy látszik, a Hamász október 7-én egyszerre adott mattot Izraelnek, a palesztin önrendelkezés ügyének, a közel-keleti béke reményének és világszerte mindazoknak, akik a sok évtizedes konfliktus rendezésében érdekeltek.
A miniszterelnök tudatosan építi az egyszerű, vidéki ember imázsát, dicséri a hagyományos, bár sokszor már csak a képzeletben élő falusi életformát. Kommunikációs gépezete mindent ennek a „vidékiségnek” rendel alá.
A varsói gyors robog, a budapesti meg vesztegel a pusztában. Bécs felé tessék átülni egy másik kocsiba. Míg baktatunk (előre, nem hátra), van időnk megfogalmazni néhány alapvetést.
Izrael örökre megváltozott, ami az egész világra hatással lesz. És ez a hatás szükségszerűen keserű és elkeseredett reakciókban ölt majd testet.
Mi, magyarok, ez a darabokra szakított közösség mit kezd ezekkel a Nobel-díjakkal. És magával a tudománnyal, amely bár csodákra képes, sohasem lesz mindenható.
A tervezett NATO-csatlakozás kapcsán lehet rosszalló üzeneteket küldeni Stockholm felé, ám a felvételi folyamat blokkolása mellett sem észszerű, sem erkölcsileg megalapozott érveket nem lehet felhozni.
A miniszterelnök úgynevezett szabadságharca igencsak kellemetlen, de nem az EU létét fenyegető kihívás. Veszítenivalója itt a magyar társadalomnak van. A történelmi zsákutca pedig akkor is zsákutca, ha diadalmenetben masírozunk rajta.
Az illiberális körmagyar, a szovjet típusú után a populista, vezérelvű autokráciához való megtérés nem csupán felelőtlen kalandorpolitika, hanem ki nem kényszerített nemzeti tragédiával fenyegető irányválasztás.