A nemrég bejelentett különadókkal, vagyis a választási célú osztogatást pénzbehajtással kompenzáló csomaggal szemben a minimumadó nem büntető jellegű.
Álláspont
Előbb-utóbb nem az ellenzék vélt vagy valós alkalmatlansága, hanem a hatalom kormányzati teljesítménye lesz a mindenkit foglalkoztató kérdés. Az intézményi és erkölcsi gátakat félretoló teljhatalomnak is van korlátja: a képesség.
Orbán Viktor arra hajt rá, amiből a mostani alkuval nem sokat lát. A pénzre. Minél több pénzre, amelyek minél nagyobb mértékben és gyorsabban pótolják a magyar jogállamiság leépítése miatt beragadt uniós forrásokat.
Azt, hogy segélyhívás vagy segítségnyújtás helyett többen a halálba zavartak volna egy kamaszt a főváros közepén, nem függetleníthetjük a magyar társadalom aktuális lelkiállapotától.
Sok minden tudható tehát már arról, mire készül Orbán a következő ciklusban. Csak a lózungokon túl azt nem köti a választók orrára, pontosan hogyan kívánja kezelni azt a válságot, amelynek közelgő eljövetelét oly hangosan hirdeti.
A Fidesz a huxittal nyilván teszteli a társadalom fájdalomtűrését, annál is inkább, mert a közelgő, elkerülhetetlen gazdasági válság alatt mint egy falat kenyérre, épp annyira lesz szüksége bűnbak(ok)ra.
Attól tartok, a kormány készül a társadalom nyugalmának megzavarására alkalmas lépésekre. Ezért is fontos a számára, hogy előzőleg megfegyelmezze, majd domesztikálja az ellenzékét és rajta keresztül minden potenciális elégedetlenkedőt.
Előbb-utóbb kiderül, mire is szavaztak a Fidesznek újabb megbízást adó polgárok. Akárhogy ízesítik, hiába nevezik majd másnak, a feketeleves feketeleves lesz.
Orbán Viktor diadala csak a fővárosban lehet teljes, csak itt költözhet a Várba, csak itt rendezhet Európa-bajnoki focimeccset, és csak itt parádézhat egy múzeumi negyed mecénásaként úgy, hogy mindenki lássa.
A mostani választás mindennél világosabban megmutatta, hogy semmiféle ellenzék nem tud úgy nyerni, ha nem hasít le egy méretes darabot a Fidesz bázisából.
A Brüsszellel, nem Moszkvával tovább vitázó, győztes Fidesz valamiféle válságkormányzásra készül. Hogy pontosan mire, azt a választás előtt nem kötötték az orrunkra. A közeljövő feszültséggel terhes, sok izgalmat tartogat; a történelem nem ért véget április 3-án. Mi is folytatjuk!
Meggyőződésünk, hogy Magyarországnak tizenkét év egyszínű kormányzás után váltásra van szüksége. Az Orbán-kormány rászolgált a bukásra, nem érdemel több esélyt. Nem, mert azzal a jelentős felhatalmazással, amit többször is megkapott, nem élt a közösség javára.
Számos ok miatt hiba volna elhamarkodottan eredményt hirdetni április 3-ra, ahogy lényegében Orbán Viktor március 15-én és a fideszes kötődésű intézetek tették.
Most tényleg csak április 3-a számít, a V4 szétesése, a hagyományos barátságok feláldozása, a nyugati egység nyögvenyelős támogatása miatti további elszigetelődés megfizethető ár az újabb négyéves felhatalmazásért.
Amint legitim eszközzé válik a nemzetközi kommunikációban a nukleáris támadással való fenyegetettség, a gyilkolás mögött nem marad élet, csak gyilkolás.