Azzal, hogy a magyar fél következetesen igyekszik keresztbe feküdni az agresszort sújtó intézkedéseknek, illetve megpróbálja aláásni a Nyugat egységét, egyértelműen Moszkva érdekét szolgálja.
Álláspont
A propaganda az Orbán-kormány sikerágazata, amely a valóság hajlításával – lásd: lombkoronasétány erdő nélkül – a romlott ételt is megeteti magyarok millióival.
Aki az Orbán-rendszer ellen akar tiltakozni, a Várban megtalálja az ideális helyszínt: a kontrollt vesztett egyszemélyi hatalom fészke ma már a szimbolikus tér, nem a díszletté silányított parlamentnek otthont adó impozáns épület.
A terrorizmusért jogerősen elítélt szélsőjobboldali Budaházy Györgynek jár a kegyelem és – sokak szerint – az erkölcsi elégtétel, az erőszakkal alaptalanul gyanúsított, meghurcolt baloldali aktivistának eközben nem jár bocsánatkérés.
Nehéz eldönteni, mi a nagyobb baj Magyarországon: az elit háborús retorikája, vagy a társadalom mindenbe belenyugvó béketűrése? Feloldani a dilemmát nem ő fogja, de vallási és politikai hovatartozástól függetlenül csak a javunkra válhat a pápa jelenléte.
Amikor a Fidesz a belügyekbe való beavatkozással vádolja Amerikát, az igazi célpontja a „dollárbaloldalnak” gúnyolt ellenzék, a kormányfüggetlen sajtó és civil szféra. Hiszen Orbán Viktor az igazi háborúit hazai szereplők, saját népe gondosan kiválasztott csoportjai ellen vívja.
A kormányoldal egyes képviselői már-már hisztérikusan követelnek tiszteletet a nyugati partnerektől. Eközben senki sem cáfolta, hogy a „háborúpárti” Amerikát, a Biden-adminisztrációt a miniszterelnök a Fidesz zárt frakcióülésén az ellenfelek között említette.
Mit szólna Jézus, mit szólnának a tanítványok, az egyházalapítók, az első szentek, az őskeresztények ahhoz, amit hazánkban a nevükben képviselnek, tesznek a döntéshozók? Politikusok és keresztény egyházaink megannyi elöljárója…
Ha az autoriter helyzetben lévő személy a békéről prédikál, miközben kitartóan pofozza áldozatát, az rövid úton súlyos válságba taszíthatja a befogadót, akit a kóros elmeállapotból talán még egy hosszú terápia sem hozhat vissza.
Lassan kimondható, Magyarország úgy nullázza le magát a nyugati világban, hogy csak kellemetlenkedik, nem tudja a küllők közé akasztani a botot. Most az unión belüli „szabadságharcot” kezdi a NATO-ra is kiterjeszteni.
Miközben az ellenzék Budapesten próbálta a kormány ellen hangolni a közvéleményt, Orbán Viktor nem egyszerűen kitért az effajta bírálatok elől, hanem – talán akarva, talán akaratlanul – azt üzente, semmilyen kihívást nem lát a hazai politikai színtéren.
Tavaszodik, és semmi jele, hogy Európa megfagyott vagy népei fellázadtak volna a töretlenül folytatódó szankciós politika ellen. Holott ez volt az orosz terv, s bizony, a putyini propaganda kliséit gyanúsan sokszor előhúzó magyar „közmédia”, pártszolgálatos sajtó is ezt jósolta.
Ismét kiderült, hogy az Orbán-rendszer képtelen tartósan konszolidált viszonyokat teremteni a humán szféra legfontosabb ágazataiban. Ráadásul az állami egészségügy leépítése, a magánszektor hizlalása mintha tudatos törekvés lenne.
Ha a miniszterelnök valóban meg akarja őrizni a magyarság egységét – vagy legalább azt, ami maradt belőle –, akkor fegyvergyáraknál és megfiatalított vezérkarnál többre lesz szüksége: „lelki mozgósításra”.
A magyar társadalom valamiért különösen védtelen a gondolkodásán tett hatalmi erőszakkal szemben. A kormány pedig úgy jutalmaz és büntet, ahogy alattvalókat szokás.