Valamikor a nem is olyan távoli jövőben okos pszichiáterek és alapos társadalomtudósok vaskos könyveket fognak írni arról, mi történt az emberiség jelentős részével a XXI. század elején. Hogyan és mitől bolondultak meg annyira, hogy a korábban leginkább csak egyes vallásokra jellemző vakhit bekerült a politikába, sőt még a hétköznapokba is, és kiszorította a megfertőzött emberek fejéből a valóságot. Joe Biden demokrata elnökjelölt borítékolható győzelme jó példa erre – nemcsak az amerikai harcos republikánusok, de még a hazai Fidesz-hívek is átmentek a gyász összes stációján a tagadástól a csodaváráson át a dühig. Vízjeles szavazólapokról vizionálnak, amelyek majd bizonyítják a csalást; bíróktól remélik az eredmény megfordítását; halottak ezreinek voksolásáról pusmognak bizonyíték nélkül és így tovább, csak ne kelljen elfogadniuk azt, amit egyszerűen nem akarnak elfogadni.
Én egy hazai kormányközeli politológus, egyetemi docens közösségi oldalán követtem végig a folyamatot, aki valóságos ámokfutást rendezett az amerikai választások idején, benne konkrét hazugságokkal. Még a matematika is nagy ellensége: november 2-án például az írta, a legfrissebb előrejelzések szerint Trump 279, Biden pedig 269 elektori szavazatot fog kapni. Ezzel nem csak az a baj, hogy sehol sem találtunk ilyen előrejelezést (amikor valaki megkérdezte tőle privát üzenetben, honnan szedi az adatot, azt válaszolta, „forrásait nem adja ki” – mintha egy titkos kutatóintézet dolgozna Amerikában a Fidesznek), de az sem mellékes körülmény, hogy összesen csak 538 elektor van. A nagy tekintélyű férfiú tízet hozzáadva átírta az amerikai választási rendszert – úgy látszik, a Fidesz-táliboknak vannak valósághajlító képességeik is, nem csoda hát, hogy titkolják. A választást követő napon már triumfált, azt írva: „Öröm nézni a fake news média propagandistáinak arcát. Nem győznek magyarázkodni.” Amióta megfordult a helyzet a levélszavazatok megszámolása után, már csendben van, nem posztol naponta tizenkétszer – folyik a gyászmunka nagy erőkkel, és láthatóan nem volt B terve erre a helyzetre.
A koronavírus-járvány is jó alapja lehet a jövőbeni tanulmánynak – az egyik kormányközeli hetilap főszerkesztője márciusban még „Ami nincs, azt ne keresd” címmel írt vezércikket, azt sugallva, hogy pandémia nincs, a világmédia csak egy világméretű kísérletet futtat le arról, mennyire lehet megijeszteni az embereket. Ebben az írásban viszont ott van a remény, hogy legalább pislákol a kétely a vakhittől fertőzött fejekben, még ha vesztésre áll is éppen. Így szól a sokat eláruló gondolat: „A koronavírus-kampány valójában egy háború volt a józan ész ellen, és ebben a háborúban a józan ész vereséget szenvedett. Ismerje el ön is, kedves olvasó, hogy bármennyire is gyanakodott, voltak pillanatok, amikor mind elbizonytalanodtunk. Mert mi van, ha mégis igaz?” Hát, a novemberi magyarországi fertőzési és halálozási adatokat nézve azoknak volt igazuk, akik legalább egy pillanatra voltak elég bátrak elbizonytalanodni.
Sajnos a másik oldal sem jobb – hasonló szektás vakhit tapasztalható sokszor a politikai paletta ellenkező oldalán. A megveszekedett liberálisok vagy a DK egyes habzó szájú rajongói is ritkán fogadják el a tényeket, ha azok éppen a másik oldalnak kedveznek.
Őszintén mondom, nem tudom, hogyan van kiút ebből az állapotból. Talán még a koronavírus-járványnál is rombolóbb ez a folyamat, amely az emberek fejében végbement. Barátságok, családi kapcsolatok esnek áldozatául az őrületnek, és alig pár lépésre kerültünk a fizikai erőszaktól. Nemcsak Magyarország, az Amerikai Egyesült Államok is itt tart éppen. A nagy vízen túl sajnos fegyver is van elég ahhoz, hogy még jobban el tudjon durvulni a helyzet, ha emberek úgy döntenek, azzal kell érvényt szerezni a fejükben lakó igazságnak.
Őrült év ez a 2020, legyen már végre vége!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/46. számában jelent meg november 13-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/46. számban? Itt megnézheti!
