Pontosan tudjuk, mi történne Magyarországon, ha egy skandináv nagyváros kimondhatatlan nevű külső kerületében egy kimondhatatlan nevű magányos elkövető elvágná valakinek a torkát. A közmédia egyperces migránshíreiből ez az eset elvinne felet, napokig címlapon tartaná és elemezné a történteket a kormánypárti sajtó, az állami bloggerek összehordanának egy csomó ostobaságot, a konzervatív sajtó KISZ-titkárai és ex-BM-esei pedig régi reflexeiket felélesztve nem győznék forgatni a szemüket, hogy hát mi is történik azon a fránya Nyugaton. És persze előkerülnének a nemcsak világhírű, de még a Dunántúlon is ismert biztonságpolitikai szakértők, akik jót cöccögnének azon, hogy hát a kimondhatatlan nevű merénylőt ugyan figyelte a messzi távolban lévő skandináv ország titkosszolgálata, de sokat sejtőn azért megjegyeznék, hogy valamiért leálltak a követésével. Talán még azt a garzonméretű mikromecsetet is feltárnák nekünk, ahol a kimondhatatlan nevű merénylő börtönéveit követően radikalizálódott. Röviden: nagyon sok tanulságot vonnának le nagyon sokan, pusztán csak azért, hogy a nagyon messze történt gyilkosságról nagyon sokan beszéljenek idehaza.
Ezzel szemben mi történik akkor, ha Polgáron, ebben a
Hajdú-Bihar megyei városban valaki egy városi tömegrendezvényen átvágja egy
másik ember torkát? Szinte semmi. Megjelenik egy kurta rendőrségi hír, aztán
persze a bulvár tenni kezdi a dolgát: térdig gázol a vérben, hogy majd az
áldozat hozzátartozóinak könnyével mossa le.
Persze ez a tragédia – hiába van szomorú zongoraszóval kísért bulvárdrámává silányítva – így is rávilágít arra, hogy tulajdonképpen mi is történik ebben az országban. Az még csak egy dolog, hogy a feltételezett elkövető a közösségi média segítségével a széles világ elé tárta, mire készül. „Minél többen nézzétek, hogy eljusson a címzetthez. Itt van augusztus 20., megyek, mint a vihar. Be akarom fogni az én kutyámat. (…) Addig nem megyek börtönbe, amíg a fizetséget meg nem adod. Addig nem nyugszom, amíg a véredet nem látom.” Mindezt egy videóban mondta el O. Szilveszter, aztán kiírta áldozatának, H. Ernőnek címezve, hogy „Augusztus 18–20. Ott fogsz megdögleni Polgáron.”
Drog, prostitúció és kannibálok: kérdőjelek a brutális csecsemőgyilkosság körül | Magyar Hang
A tizenegy hónapos Hanna halálában az az egyetlen biztos, hogy „felnőttek bántották”. Riport.
Az ilyen jellegű fenyegetőzések a Facebookon – sajnos –
mindennaposak, és bár Mark Zuckerberg rendre megpróbálkozik vele, hogy minden
kiberhőzöngő mellé rendőrt állít, ritkán tapasztaljuk, hogy ez a húzás jól
sülne el.
Csakhogy O. Szilveszterre nem a virtuális világban kellett
volna ránéznie valami kimondhatatlan nevű, egzotikus városba kiközvetített,
távmunkában tiltásokat osztogató Facebook-moderátornak. O. Szilvesztert a
rendőrségnek kellett volna nyomon követnie, ugyanis amikor gyilkosságról szóló
bejelentkezéseit kitette a netre, épp garázdaságért körözték. De O. Szilveszter
valamiért szabadlábon volt, úgyhogy azt tette, amit megígért: ment, mint a
vihar.
Elég csak azt az egyszerű kérdést feltennünk, hogyan
fenyegetőzhet szabadlábon egy körözés alatt álló garázda – máris az elénk
tolakszik egy rakásnyi hír a közelmúltból, amelyek bizony felvillantják a
lehetőségét, hogy a polgári gyilkossághoz elég nagy rendszerhibák vezettek.
Nem példa nélküli, hogy az O. Szilveszterhez hasonló bűnözők már akkor is bejelentkeznek a Facebookra, ha történetesen éppen rács mögött vannak – ami jórészt a börtönökben tapasztalható, hatalmas munkaerőhiánnyal magyarázható. Erre sem Zuckerbergnek kellene figyelnie, hanem az államnak. Annak a magyar államnak, amely alapvető funkciói ellátása helyett jelenleg azzal van elfoglalva, hogy közpénzzel tömjön ki egy Zuckerbergnél is nagyobb zsenit, nem a szilícium-, hanem a vál-völgyit.
Nem jut hát forrás rendőrökre sem, akik így sorra szerelnek
le a kapitányságokról – óriási szerencse, hogy 2015-ben már megvédtük a
komplett keresztény Európát a Közel-Kelet O. Szilvesztereitől, mert ha most
nyomulnának Röszkénél, akkor félő, már nem nagyon lenne kit odavezényelni.
Egyszer talán eljön az idő, amikor ugyanez a magyar állam majd megvéd minket a
magyar bűnözőktől is.
De addig még rengeteg ilyen gyilkosságot kell végignéznünk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/35. számában jelent meg, 2019. augusztus 30-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/35. számban? Itt megnézheti!
