Eltemetett alaptörvény

Ami az Országgyűlésben történt február 24-én, az mérföldkő a magyar jogállamiság lebontásának szemünk előtt lejátszódó történetében. Az Országgyűlés kormánypárti szavazógépezete a Jobbik-frakció segítségével úgy döntött, hogy mostantól fittyet lehet hányni a jogerős bírósági ítéletekre. Ehelyett egy hatályos törvényi rendelkezésről nemzeti konzultációt tarthatnak, és ennek eredményét figyelembe véve majd valamikor törvényt módosítanak. A milliárdos költséggel járó nemzeti konzultáció szükségességét azzal indokolják, hogy a kormány erős felhatalmazást akar a majdani törvénymódosításhoz. A jobboldalnak most kétharmados többsége van a parlamentben. Ha ez nem elég felhatalmazás a törvényalkotáshoz, vajon mire lenne még szükségük az ország alkotmányos irányításához?

Csúfot lehet űzni az Országgyűlésből, ha Orbán Viktornak ehhez támad kedve, ám ahhoz semmilyen parlamenti döntés vagy nemzeti konzultáció nem adhat felhatalmazást még neki sem, hogy jogerős bírósági ítéleteket függesztessen fel! Ez inkább nevezhető egy alkotmányos puccshoz vezető utolsó lépésnek, mintsem egy alkotmányos parlamenti demokráciához méltó törvényhozói döntésnek! Tényleg, mit képzel magáról a kormányfő, ott, fenn a Várban? Ő nem a korlátlan hatalommal felruházott király, hanem a végrehajtó hatalom első számú felelős vezetője. Sétáljon át a Sándor-palotába, és kérdezze meg a köztársasági elnököt, hogy szerinte rendben lévő dolog-e, ha jogerős bírósági ítéletek semmibevételéről szavaztatja meg az Országgyűlést. Ha még teljes jogkörű köztársasági elnöknek tekinti magát Áder János, megadja majd a helyes választ.

Tévedés azt hinni, hogy itt most arról döntenek, hogy például a börtönbüntetésre ítélt fideszes bűnöző M. Rolandnak hány óra napfény, vagy hány köbméter levegő jár a cellájában. Senki nem tartaná jogosnak, hogy bent sokkal jobban érezzék magukat a rabok, mint a szabad világban, ahol a nincstelen ember halálra fagyhat, és ahol nagyon sokan embert próbáló küzdelmet folytatnak hónapról hónapra azért, hogy be tudjanak fűteni a gyerek szobájába, vagy hogy fizetés előtti napokban is jusson legalább vajas kenyér az asztalra. A kérdés most mégis az, hogy a jogerős bírósági ítéletek végrehajtásának felfüggesztéséhez van-e joga az Országgyűlésnek. Nincs!

A fogva tartás – emberi jogokat szem előtt tartó – körülményeit a Fidesz–KDNP-s többség szabályozta még 2016-ban, mégpedig a kétharmados többséget igénylő alaptörvényben. Itt deklarálta azt is, hogy az emberhez nem méltó, alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt naponta milyen összegű kártérítés jár. Még formanyomtatványt is szerkesztettek, amelyet a fogvatartott vagy jogi képviselője nyújthat be, ha elhelyezési körülményei nem felelnek meg a törvényben foglaltaknak. Akkoriban mint kés a vajban, úgy ment át az Országgyűlésen a kártérítést előíró törvénymódosítás – amire az Európai Emberi Jogok Bírósága kötelezte hazánkat –, ám ezzel párhuzamosan a kormányfő nem gondoskodott arról, hogy az állam által fenntartott börtönök megfeleljenek a törvényi előírásnak.

A fogvatartottak emberi jogainak megsértése miatt az államnak – a bírósági ítéletek következtében – kilencmilliárdos fizetési kötelezettsége keletkezett. Ki felelős ezért? A szabadságvesztésüket töltő elítéltek, akik a törvény adta jogukkal élnek, és perelnek a jogszabály alapján járó kártérítésért? Az ügyvédek, akik szigorú szabályok alapján járnak el ügyfeleik érdekében? A bírók, akik döntését a hatályos törvény határozza meg? Vagy sokkal inkább a kétharmados felhatalmazású törvénygyár, amely valakinek a füttyentésére ész nélkül alkot törvényt? Esetleg a végrehajtó hatalom, amely nem gondoskodott a jogszabálynak megfelelő körülmények biztosításáról a börtönökben?

Az úgynevezett „börtönbiznisz” államra háruló – bíróságok által törvényesen megítélt – költségét nem a mulasztást elkövető felelős minisztereknek kellene megfizetniük? Most meglehetősen sunyi módon a kormány még arról is konzultálna egy jó drágát, hogy nem kellene-e a sértetteknek, illetve az áldozatok hozzátartozóinak juttatni a raboknak megítélt kártérítést. Miközben benne van a hatályos törvényben, hogy a rabok kártérítéséből le kell vonni a gyerektartási díjat, illetve az áldozatoknak korábban megítélt összeget, és csak a maradékot tarthatják meg.

Figyelemre méltó, hogy csak két független képviselő – Szabó Szabolcs és Szél Bernadett – szavazott nemmel az igazságügyi miniszter jogerős bírósági ítéletek végrehajtását felfüggesztő javaslatára. A Jobbik támogatta, az LMP tartózkodott, az MSZP és a DK nem vett részt a szavazáson. Szégyen. Ennyire volt képes az úgynevezett ellenzék az alkotmányos demokráciát érintő ügyben a T. Házban.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/9. számában jelent meg, 2020. február 28-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál! És hogy miről olvashat még a Magyar Hang 2020/9. számában? Itt megnézheti.