Nehéz komolyan venni egy szöveget, amelyben többször is előfordul a gyermeteg nyelvi kreálmány, a libernyák kifejezés, de muszáj, hiszen mégiscsak Magyarország miniszterelnöke vetette papírra. Orbán Viktor a Magyar Nemzet felületén tette közzé kétoldalas évadnyitó esszéjét. Valójában ezzel a 2022 tavaszáig tartó parlamenti ciklus második felét nyitotta meg, meglehetősen korán megfújva a választási küzdelembe hívó harci kürtöket. „Készüljetek!” – írta, utalva az úgynevezett Alapjogokért Központ tragikomikus módon háborúba szólító kampányára. A bő másfél év múlva esedékes választás – hányszor hallottuk ezt már korábban! – újfent egy döntő ütközet lesz a kormányfő értelmezésében; dolgozatában azt sejtette, hogy a tét messze túlmutat az ország határain.
Azzal, hogy a 2022-es választás jelentőségét már-már kozmikussá tágította, azt kozmopolita liberálisok és a nemzetállami kereteket védő szuverenisták összecsapásaként írta le, Orbán Viktor az ellenzékét is megemelte. Miközben köreiben leginkább a gúny és a megvetés hangján szólnak az egymással is marakodó, viharvert hazai ellenfelekről, a kormányfő egy végtelen erőforrásokkal rendelkező, a roppant erejű liberális világelit (Soros!) támogatását élvező, egy tömbbe összeálló hadsereggel készül megütközni. Maga temeti el végleg a 2010-ben megszületett centrális erőteret; utoljára 2006-ban vívott ki-ki meccset egymással két, nagyjából hasonló erejű tömb a választásokon. S akkor Orbán vesztett.
Mindenkit, aki nem az ő illiberális szemüvegén keresztül szemléli a világot, szinte erőszakkal tol át abba a táborba, ahol Gyurcsány Ferenc az egyik erős szereplő. Ezzel nyilván a sajátjait tüzeli, összezárja a sorokat, de mi történik, ha úgy szakítja ketté az országot, hogy végül a kisebbik fele marad a kezében? Amikor pedig arról beszél, hogy az ellenzék pártjai már bedarálva és betöltve, mint a kolbász, nem tud nem az eszembe jutni, hogy a szerző kolbásztöltésben is verhetetlen: kisgazdák, fórumosok, kereszténydemokraták és sokan mások mesélhetnének erről.
De vajon liberális kutyából lesz-e kereszténydemokrata szalonna? A miniszterelnök szövege egy hosszú utat bejárt politikus önigazolásaként is olvasható: valójában a saját libernyák, Soros-kitartott múltját mentegeti, amikor arról ír, hogy a liberálisok és a konzervatívok, kereszténydemokraták útja egy volt addig, amíg a fasizmussal, majd a kommunizmussal kellett megküzdeni. Ma viszont szerinte a kereszténydemokratáknak vállalniuk kell a harcot a liberálisokkal. Úgy látszik, az Európai Néppárt egyelőre nem akarja követni ebben.
A miniszterelnök esszéjében ideológiai táplálékkal szolgál híveinek, miközben a járvány elleni védekezésről szólva a vezetői kompetenciáját igyekszik felmutatni. A nagy veszéllyel szemben magabiztosan fellépő, felelős államférfi pózát veszi fel, aki sajnos a veszedelem idején sem számíthat az ellenzék támogatására. Amit azonban az egészségügy felkészültségéről – sugalmazásával ellentétben senki nem az ott dolgozókat, hanem a területet évtizedek óta elhanyagoló politikát okolja a problémákért – vagy a magyar gazdaság erejéről állít, az objektív adatok és a személyes tapasztalatok alapján nem feltétlenül találkozik a valósággal.
Ha politikai folyamatok értelmezéséről, elvi fejtegetésekről van szó, a papír sok mindent elbír, de a vírus és annak hatásai ellen a ráolvasás, a nagyotmondás nem segít. Van, amiről a folyamatos csatazaj, a kényszeres kardcsörtetés sem tudja elterelni a figyelmet.
Jó tanács, ingyen adom: kevesebb ideológia meg libernyákozás, több ingyenes teszt.
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/39. számában jelent meg szeptember 25-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/39. számban? Itt megnézheti.
