Nyilvánvaló, hogy a mai Magyarországon hiányoznak a tisztességes politikai verseny, a váltógazdaság feltételei, garanciái.
Álláspont
Szent István identitásválasztása egyértelmű volt, mai vezetőink ellenben a szövetségesi kötelékeket formálisan nem megbontva keresnek barátokat a nyugati értékek tagadói között. Amivel kínai, orosz, török és ki tudja, milyen érdeket szolgálnak.
Fontos a regnáló hatalom számára a kuruc hagyomány ébren tartása, a gerjesztett indulat becsatornázása. Nehogy észrevegye a nagyközönség, hogy az az állam, a magyar haza, amiről tanultunk, ami a tudatunkban él, amiről öröklött képzetünk van, nagy bajban van.
Magyarország szuverenitását az ócska színjáték szerint a permanens erőszak biztosíthatja. És ha erre belső forrásból nem jutna, a kínai akkumulátorgyárak és az orosz atomerőművek szolgáltatnak majd kellő energiát. Még letérdelnünk sem kell hozzá.
Nem biztos, hogy minden esetben tudatosan történik, de úgy fest, az orbáni hatalom építkezése arra a pontra jutott, amikor már a Fidesz és holdudvara önmaga ellenzékének a szerepét is megpróbálja eljátszani.
Különös, hogy a leépülő, harmatgyenge orbáni államban élő polgár milyen nyugodtan, már-már kívülállóként figyeli a kirakatban zajló förtelmet.
A világ számos pontján áll szivárványszínű pad, és az emberek többnyire ugyanazzal az identitással kelnek fel ezekről, mint amivel leültek. Csak közben kipihenik magukat. Nálunk erre egyelőre nincs lehetőség.
Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba: a rendszerváltást követő ötödik megszorító hullámot legalább annyi minden választja el a korábbiaktól, mint ami összeköti.
Ha valaki sokat engedetlenkedik, könnyen még rosszabb, még kiszolgáltatottabb helyzetben találhatja magát.
A nemzeti helyébe lépett orbáni szuverenitás lényege egyszerűen összefoglalható: övék az ország, ők bocsátják áruba.
Nem mondhatja el a színtiszta igazságot Orbán, azt, hogy pénzszűkében van a kormány, amit ráadásul döntő részben saját magának köszönhet. Ezért teszi azt is, amivel az ellenfeleit vádolja: háborús pszichózist gerjeszt.
A Berlusconi-féle populista kihívás megrengeti a nyugati világrend civilizációs alapjait. A demagógia és a bulvár mocsarába rángatott, korrupt és eszközökben nem válogató politika kevés helyen tud olyan akadálymentesen teret hódítani, mint hazánkban.
Mire alapozza Nagy Márton és a kormány azt a prognózist, hogy Magyarország belátható időn belül az EU-átlagnál fejlettebbé válik? Ha itt rosszul kalkulálnak, amire készülnek, az valóban a magyar gazdaság tönkretételét, az emberek lehetetlen helyzetbe hozását jelentené.
Miután egyelőre nem sok jelét látni annak, hogy a jövő évi európai parlamenti választás elhozza az illiberális áttörést, a kormány uniós elszigetelődése irányváltás híján csak tovább mélyül.
Azzal, hogy a magyar fél következetesen igyekszik keresztbe feküdni az agresszort sújtó intézkedéseknek, illetve megpróbálja aláásni a Nyugat egységét, egyértelműen Moszkva érdekét szolgálja.