Koravén demokraták

Mi lesz, ha visszajönnek a kommunisták? – öblös röhögés volt a válasz a korszak luxusában mulatozó, a késő-kádári elitet reprezentáló társaság egyik tagjának kérdésére Fábri Zoltán 1983-as, Gyertek el a névnapomra című filmjében. Azóta maga a kommunizmus is eltávozott, különös módon azonban a kommunisták visszatérésével ma nem viccből riogatják a közönséget politikai fórumokon.

November végén Varga Judit igazságügy-miniszter „ünnepelte” kommunistázással a magyar tévéfilmgyártás történelmi sikerét, Gera Marina Emmy-díját, amikor erről Dobrev Klára felmenői jutottak az eszébe. Szó se róla, a DK-s politikus nagyapja, Apró Antal a diktatúra politikai vezetésének egyik legvisszataszítóbb figurája volt. Az Örök tél a Szovjetunióba elhurcoltak sorsát dolgozza fel megrázó erővel; ennyit arról, hogy a nagyvilág csak egy másik történelmi tragédia művészi feldolgozását hajlandó díjazni. Hadházy Ákos hívta fel a figyelmet arra, hogy a miniszter asszony édesapja szállodaigazgatóként Medgyessy Péterhez hasonlóan mint SZT-tiszt szolgálta a kádári állambiztonságot. Így vezette fel a lezáratlan múlt szánalmas, kicsinyes történetbe foglalva a Fidelitas hétvégi tisztújító kongresszusát.

A tanácskozást a szokottnál nagyobb felhajtás kísérte, miután a Fideszben és médiájában azt beszélik, jelentős részben a fiatalok miatt nem szerepeltek úgy az októberi önkormányzati választásokon, ahogy remélték. A kormánypárt vezérkara ma sem számít idősnek, ám a szubjektív érzet alapján egy elhasználódott társaságról beszélhetünk, ami természetes is a politika élvonalában eltöltött 25–30 év után. A Fidesz ifjúsági szervezetének kongresszusa egyfajta veteránbulivá alakult, ahol jellemzően nem fiatalok mondták el friss, az előttük járókba is bele-belecsípő gondolataikat – ahogy az természetes volna a világ normális rendje szerint –, hanem évtizedek óta az első vonalban szereplők próbálták unásig ismert üzenetüket fiatalos csomagolásban előadni.

Tarlós István, Kövér László, Varga Mihály, az 1100 éves belső-ázsiai identitásról értekező Kásler Miklós, illetve a szavai feletti uralmat ezúttal is elveszítő Kósa Lajos igazi veteránok, de a fiatalabb korosztályhoz tartozó Gulyás Gergely, Kocsis Máté és a verset mondó Novák Katalin fellépése sem biztos, hogy meggyőzte a magyar fiatalság Fidelitason túli részét. Utóbbi ugyanakkor a kliséken túllépve próbált szólni a gyermekvállalás körüli dilemmákról. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter lefegyverzően őszinte volt, amikor a szervezet valódi funkciójára, a káderutánpótlás biztosítására utalt a diplomáciai akadémiáról szólva. És ezen a ponton aligha én vagyok az egyetlen, akinek a néhai KISZ jutott az eszébe, amely ugyanúgy nem volt képes az akkori fiatalságból a rendszer aktív támogatóinak tömegét megformálni, bár néhány politikust azért kinevelt az utókornak. A legismertebb közülük Gyurcsány Ferenc...

Böröcz László leköszönő Fidelitas-elnök valóságos zöldprogramot hirdetett, kérdés, mekkora lesz erre a fogadókészség a kormányban. A kongresszuson a „veteránok” a régi lemezt tették fel. Migránsok, fenyegetett identitás, kommunisták, idegenek, hazaárulás... Kocsis Máté frakcióvezető nem ígért könnyű életet pártja új politikus generációjának. A Fidesz és propagandagépezete módszereit pontosan leírva festette fel egy gátlástalan ellenfél rémképét, amely álhírekkel manipulál, és nem a vele szemben állók érveit kezdi ki, hanem a személyükben támadja őket. Szörnyű! A kommunistákról mondták, hogy mindig azzal vádolnak meg másokat, amit éppen ők követnek el. A kommunistákról sok szó esett a kongresszuson, Kubatov Gábor egyenesen a visszatérésüket emlegette. Mintha a Fidesz vezérkara a nagyszülők harcait vívná tovább a következő korosztállyal.

Az orbáni politika ráncfelvarrása nem több látszatmegoldásnál, ha nem néznek szembe a saját hibáikkal, mulasztásaikkal. Például az antikommunista retorika kiüresedésével. Megtűrik soraikban a szégyenteljes állambiztonsági múltú polgármestert, leghangosabb híveik némelyike az előző rendszert is gátlástalanul kiszolgálta, gátolják az aktanyilvánosságot. Épp ott nem használják a kétharmad fegyverét, ahol fel lehetne tárni a kommunista diktatúra mérgező örökségét, lezárva a múltat. Sejtjük persze, miért a kényelmesebb megoldást, a tettek helyetti szájalást választják. A kommunizmus halott, de a hatalom mai birtokosai koravén demokratákká válva egyre jobban hasonlítanak azokra, akiket egykor kommunistáknak hívtunk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/49. számában jelent meg, 2019. december 6-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/49. számban? Itt megnézheti!