Orbán Viktor és az iszlám

Európában sok helyen félnek az iszlámtól, és ellenségesen néznek rá, de Magyarország nem ilyen hely. Az iszlám a világ nagy lelki és szellemi alkotása, amiről csak a tisztelet hangján lehet beszélni.

Az Európát érintő migrációs válság valójában civilizációs válsággá szélesedett, a Kelet Nyugatra jött. Az iszlám kultúra új területeket foglal magának, egyre nagyobb számban telepednek le muszlimok Nyugat-Európa városaiban. (…) Európa politikai illúzióba ringatja magát, amikor azt gondolja, hogy az iszlám világból jött emberekkel együtt nem kapja meg azokat a törvényeket, szokásokat és konfliktusokat, amelyek e kultúrán belül hosszú évszázadok óta léteznek.

Két bekezdés, két idézet, két világ. Ki hinné, hogy egy embertől származnak, s ha mégis igen, elhangzásuk között nem emberöltőnyi idő telt el? Az első szöveget Orbán Viktor 2015-ben az egyiptomi elnök látogatásakor mondta, a másodikat ugyanő most, az Avicenna Közel-Kelet-Kutatások Intézete piliscsabai épületének avatóján. Az első idézet mintha a multikulti dicsérete volna Soros György nyílt társadalomról vallott felfogásának a jegyében, míg a második Huntington híres elméletének apoteózisa a civilizációk összecsapásáról.

Ez a kétfajta vélemény, gondolkodásmód nem hozható közös nevezőre. Vagy-vagy. Az iszlám jelenléte, az iszlám civilizációval való együttélés nagyszerű dolog az egyik, míg halálos, a keresztény európai kultúra létét fenyegető veszedelem a másik szerint. Hab a tortán, hogy az iszlám orbáni dicsérete akkor hangzott el, amikor valóban migrációs szükséghelyzet volt Európában – amelyet a miniszterelnök az elsők között ismert fel, s kezelt a súlyának megfelelően –, most viszont nincs elviselhetetlen nyomás az unió külső határain. Ami persze akár a közeljövőben is megváltozhat, de migránskaravánnal való kampányriogatás helyett most lenne ideje ezt megelőzendő a közös cselekvésnek.

Felvetődik a kérdés: mit is gondol valójában akkor Orbán Viktor az iszlámról? Érdekes, de nem perdöntő kérdés. Nem intézhető el annyival, hogy a politikusok hajlamosak az alkalomhoz, a közönséghez igazítani a mondandójukat. Az orbáni politikai természetéről árulkodik újfent a két feleselő idézet. Ennek a politikának kulcseleme, hogy a megtestesítőjét lehetőleg sehol se szembesítsék az ilyen leleplező önellentmondásokkal, a többi között ezért alakította át, torzította az elmúlt években a Fidesz a hazai médiaviszonyokat.

A kormánypárt az európai parlamenti kampányát is a jól bevált üzenetre, a migrációellenességre, ezzel összefüggésben Brüsszel ostorozására és a „keresztény civilizáció védelmére” építi. Ha a valóság ezt most éppen nem is látszik alátámasztani – lásd: egyre kevesebb menedékkérő célozza meg Európát, a külső határok védelme uniós prioritás –, a propagandagépezet küldetése fenntartani az állandó fenyegetettség, a válsághelyzet érzetét. Mindenki szem a láncban a kormánypárti bulvársajtó tollnokától a Fidesz közeli értelmiség pozíciókkal, befolyással jutalmazott elitcsapatáig. Az ő feladatuk, hogy Orbán Viktor hívei a sokadik konzultáció kitöltésekor, támogató ív aláírásakor vagy a szavazó urnáknál egy kicsit nándorfehérvári hősnek képzeljék magukat.

Ha az iszlám helyett a politikai ideológiaként is értelmezhető iszlamizmust helyezné a célkeresztjébe a kormányfő, azzal nehéz lenne vitatkozni; az valóban a nyugati civilizáció ellensége. Csak akkor barátkozni sem lehetne az illiberalizmus muszlim bajnokával, a világi török hagyományokon túllépő Erdogannal. A multikulturalizmus bukása, az iszlám tömegek beilleszkedési nehézségei Nyugat-Európában már Orbán Viktor 2015-ös dicsérő szavai idején közismertek voltak, ezt a problémát nem a menekültkrízis okozta. És amíg Nyugat-Európa egykor török vagy arab, addig mi most távol-keleti és ukrán vendégmunkásokkal próbáljuk – persze nem nagy dobra verve – enyhíteni a munkaerőhiányt. A szemfényvesztő szólamok és a gyakorlat közötti ellentmondásokat napestig lehetne sorolni.

Mondhatnánk végezetül, mintegy tanulságként, hogy a király meztelen, lám, a kormány mostani iszlámellenessége is csak politikai termék. Csakhogy a hamisság ezerszer is lelepleződhet, az igazság pillanata egyelőre várat magára.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/15. számában jelent meg, 2019. április 12-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/15. számban? Itt megnézheti!