Szájer bukása, a rendszer válsága

Szájer bukása, a rendszer válsága

Orbán Viktor és Szájer József 1990-ben a parlamentben (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Teljes politikai közösségünk nevében köszönetet mondunk Szájer Józsefnek, akinek döntő szerepe volt abban, hogy a magyar polgári konzervativizmus és kereszténydemokrácia elfoglalhassa az őt megillető helyet az európai politikai színtéren. Ezekkel a szavakkal búcsúztatta az európai parlamenti képviselői mandátumáról lemondott politikust a Fidesz, amikor a nyilvánosság még nem ismerte a minden előzmény nélküli lépés valódi okát. Magamban napokig kombináltam, mi lehet a lelki teherről szóló indokkal magyarázott, az érintett első megszólalása szerint hosszú gondolkodás után elhatározott lemondás hátterében.

A Fidesz-alapító, aki több mint harminc éve ott áll Orbán Viktor mögött/mellett, jóban-rosszban nem meginogva, ezzel azt üzeni, hogy nem tudja már teljes szívvel támogatni a miniszterelnök politikáját? Rengeteg munkája volt abban, hogy a Fidesz az Európai Néppárt megbecsült tagja legyen; a végletesen megromlott viszony vált számára súlyos teherré?

A válasz, a valódi ok – hogy is fogalmazzunk? – ennél jóval prózaibb. Nem szükséges itt felidézni, miféle összejövetelen ütöttek rajta a brüsszeli rendőrök a gyülekezési szabályok megsértése miatt, hogyan próbált menekülni a képviselő az ereszcsatornán, és mit találtak a hátizsákjában. Olyan magas labda ez, hogy a leütésének nincs már sportértéke. Az eset minden komikus, szánalmas és kínos mozzanatával együtt védhetetlen. A lebukás után valóban nem volt más választás, mint a közéletből való távozás. Közleményében Szájer személyes botlásról beszélt, amiért mindenkit megkövetett. Azt kérte, a történtekért viselt felelősségét senki ne terjessze ki se a hazájára, se a politikai közösségére.

Ez azonban nem ennyire egyszerű, már csak azért sem, mert nem egy könnyen helyettesíthető politikus pontozódott ki a küzdelemből, mint amilyen Borkai Zsolt volt. Szájer József az aktuálisan betöltött pozíciójától függetlenül a Fidesz politikájának formálója volt, azon kevesek egyike, akik saját jogon voltak jelen a közéletben a miniszterelnök egyenrangú partnereként. Van életműve, a gondolatainak intellektuális mélysége, lenyűgöző jogi műveltsége, felbecsülhetetlen értékű európai kapcsolatrendszere. Orbán Viktor kritikus pillanatban veszítette el az egyik legfontosabb emberét, hozzá képest a nagy hatalmú Demeter Szilárd esetleges bukása nem több egy bolhacsípésnél.

Bármennyire is visszataszító, ami a brüsszeli éjszakában történt, Szájer József bukásában van tragikus elem: évtizedek munkája ment veszendőbe egy pillanat alatt. Az igazságérzetünk mégsem kell háborogjon. Az a közösség, amelynek egyik tekintélyes képviselője volt, élvezte a hasznát annak a gyalázatos kampánynak, amelyben valami olyasmivel vádolták meg minden konkrét bizonyíték nélkül a miniszterelnök veszélyesnek ítélt riválisát, Vona Gábort, mint amin Szájert rajtakapták. Személyes botlás ide, bűnbánat oda, a botrány sara arra az alaptörvényre is fröccsen, amelynek ő volt az egyik nemzője, s amelybe éppen most vésik bele, hogy az apa férfi, az anya nő. A Borkai-ügy, a Szájer-ügy és bizony a sokkal súlyosabb Kaleta-ügy mind azt a társadalmi érzetet és tapasztalatot erősíti, hogy a Fidesz fennen hirdetett ideológiája puszta képmutatás.

A cikkünk elején idézett köszönetnyilvánítás egyébként pontos megfogalmazás. Csak azt hallgatja el, Szájer József ahhoz is asszisztált, hogy a kormánypárt előbb kisajátítsa, majd kiüresítse a magyar polgári konzervativizmust és kereszténydemokráciát, s a miniszterelnök az európai politika centrumából a periféria felé evezzen. A brüsszeli botrány szimbolikusan jelzi, hogy eresztékeiben recsegnek-ropognak az orbáni illiberális rendszer erkölcsi tartóoszlopai. Miközben a közvélemény figyelmét az orgia híre kötötte le, csendben újabb tragikus rekordokat döntögetett a járvány, hazánk helyzete a nemzetközi összehasonlítás alapján is drámainak nevezhető. Hol válság van, ott válság van.

Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/49. számában jelent meg december 4-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/49. számban? Itt megnézheti!