A fedezet nélküli, később kamatostul visszavett osztogatás eszközét minden bizonnyal ismét bevető Fidesz számára az igazi tét nem is belpolitikai az idei választási évben.
Álláspont
Amikor már minden megvétetett, megfőzetett, minden köret odakozmált, minden sütemény széle megégett, minden sült kisült, amikor minden rokon jóllakott és/vagy megsértődött, akkor hirtelen át kellene váltani robotüzemmódból személyességbe.
A miniszterelnök nem csupán a brüsszeli bürokráciával, hanem az uniós tagállamok nagy többségének álláspontjával kerül újra és újra szembe, ami ő és az országa számára aligha biztosít hosszú távon nyerő pozíciót.
Az ősbűnt nem meghaladni, hanem arra hivatkozva újra és újra elkövetni igyekszik a magyar politika. Érdemi vitákban kiérlelt megoldások keresése helyett változó érdekeik szerint rángatják a szabályokat, döntenek emberek, tájak sorsáról. Tehetik, hiszen hagyjuk, hogy így legyen.
A szuverenitásmese álca, a hatalom célja a magyar társadalom belső autonómiájának teljes felszámolása. A háború mindannyiunk ellen folyik.
A miniszterelnök már meg is kezdte a hosszú kampányt, hogy a jövő júniusi kettős választáson végleg elsöpörje az ellenzéket. Mindent meg is tesz érte.
A kormány szisztematikusan vágja el a hazai forrásoktól a számára nem kedves politikai, civil, újabban művészeti szervezeteket, műhelyeket. Most azt is igyekszik megnehezíteni, hogy máshonnan érkező forrásokból próbálják megoldani a működésüket.
Donáth Anna nem hadat üzent, amikor a hazugság kultúrája képviselőjének, egyszersmind lényegében a kormányváltás akadályának nevezte a Demokratikus Koalíciót, csupán egy régóta nyilvánvaló tényt rögzített köntörfalazás nélkül, félreérthetetlenül.
Most úgy látszik, a Hamász október 7-én egyszerre adott mattot Izraelnek, a palesztin önrendelkezés ügyének, a közel-keleti béke reményének és világszerte mindazoknak, akik a sok évtizedes konfliktus rendezésében érdekeltek.
A miniszterelnök tudatosan építi az egyszerű, vidéki ember imázsát, dicséri a hagyományos, bár sokszor már csak a képzeletben élő falusi életformát. Kommunikációs gépezete mindent ennek a „vidékiségnek” rendel alá.
A varsói gyors robog, a budapesti meg vesztegel a pusztában. Bécs felé tessék átülni egy másik kocsiba. Míg baktatunk (előre, nem hátra), van időnk megfogalmazni néhány alapvetést.
Izrael örökre megváltozott, ami az egész világra hatással lesz. És ez a hatás szükségszerűen keserű és elkeseredett reakciókban ölt majd testet.
Mi, magyarok, ez a darabokra szakított közösség mit kezd ezekkel a Nobel-díjakkal. És magával a tudománnyal, amely bár csodákra képes, sohasem lesz mindenható.
A tervezett NATO-csatlakozás kapcsán lehet rosszalló üzeneteket küldeni Stockholm felé, ám a felvételi folyamat blokkolása mellett sem észszerű, sem erkölcsileg megalapozott érveket nem lehet felhozni.
A miniszterelnök úgynevezett szabadságharca igencsak kellemetlen, de nem az EU létét fenyegető kihívás. Veszítenivalója itt a magyar társadalomnak van. A történelmi zsákutca pedig akkor is zsákutca, ha diadalmenetben masírozunk rajta.